Ház-napfény-kert (rossz állapotú)

Előszó

VILÁGTÖRTÉNELEM új fejezete kezdődött a háború után. Új arca van az emberiségnek. És az új archoz új ruha is illik. Az új ruhához pedig új lakás. Milyen lehetne a számító, józan, technikailag oly kiváló emberiség lakása, ha nem „észszerű" ? Volt idő, mikor a lakástól azt kívánták, hogy kedélyes legyen. Azután az volt a jelszó, hogy „Díszítsd lakásodat !" Utána az anyag őszinteségére vetették a fősúlyt: ne hazudjon, ne csaljon, ne nagyzoljon a lakás. Azután jött a
háborúkban csüggedtté vált emberiség. Ez azt mondja : semmi felesleges pátoszt nem kívánok a lakásomtól. Csak észszerű legyen !
Elég idő telt el a világháború óta. Elég alkalmunk volt arra, hogy megfigyeljük a haladás irányát. Az észszerűség, mely a modern lakás zsinórmértéke, édestestvére a rációnak meg a racionalizálásnak, mely a technikában s a gazdasági életben lett úrrá. Hol vannak a legendás idők házasodni készülő párjai
puha fészek után sóvárgó vágyaikkal ? Amerikából egy új emberiség új lakásideálja jön feltarthatatlanul: két hajókabin nagyságú szobával. Beépített szekrények. Rúgóra járó ágyak. Csapószékek. Villanykonyhában sütő-főző, vasaló asszonyok. Még egy gombnyomás a technika fejlődésében s egyetlen központ fogja láthatatlan hullámokkal mozgásba hozni a lakásgépet. A kappansütő nyársakat a konyhán. A porszívó és fertőtlenítő készülékeket az üvegfalú szobákban. „Aszeptikus ház" — ez volt egy német építészeti kiállítás címe és foglalatja. A ház, mely olyan, mint a sebész műtőszobája. Üveg,
nikkel, réz, csempe. És semmi bacillus. Virgonc gyerekek, száz évig élő adófizetők. Semmi érzelgősség. Csak semmi fantázia — fiatal házaspárok ! Az észszerűség kilowattokat, standard-bútorokat ír elő, — nem foteleket, amik energiákat pazarolnak el s nem ablakfüggönyszárnyakat, melyek bacillustelepek ! Vissza