Fülszöveg
Bencsik András: újságíró, lapszerkesztő. 1951-ben született Budapesten. A Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolát és a Magyar Újságírók Szövetsége Tördelő- és Képszerkesztői Akadémiáját végezte el. A rendszerváltozás előtt vidéki és budapesti napilapoknál dolgozott munkatársként, közben hangjátékokat írt a Rádió számára és két prózakötete jelent meg, majd az 1990-ben indult első magántulajdonú polgári napilap, a Pesti Hírlap főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese, végül főszerkesztője lett annak 1992-es megszűntéig. Akkor viharos körülmények között alapítványt hozott létre munkatársaival és egy hét után újraindították a Pesti Hírlapot. Az első szabadon választott kormány bukásának napján azonban végleg elnémult a Pesti Hírlap. Néhány hónappal később, már a Horn-korszakban néhány vállalkozó támogatásával létrejött a Demokrata hetilap, amelynek főszerkesztője lett. Ezt a lap kiadója 1997-ben, fél évvel a sorsdöntő, s a polgári oldal győzelmét hozó parlamenti választások előtt egyik napról...
Tovább
Fülszöveg
Bencsik András: újságíró, lapszerkesztő. 1951-ben született Budapesten. A Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolát és a Magyar Újságírók Szövetsége Tördelő- és Képszerkesztői Akadémiáját végezte el. A rendszerváltozás előtt vidéki és budapesti napilapoknál dolgozott munkatársként, közben hangjátékokat írt a Rádió számára és két prózakötete jelent meg, majd az 1990-ben indult első magántulajdonú polgári napilap, a Pesti Hírlap főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese, végül főszerkesztője lett annak 1992-es megszűntéig. Akkor viharos körülmények között alapítványt hozott létre munkatársaival és egy hét után újraindították a Pesti Hírlapot. Az első szabadon választott kormány bukásának napján azonban végleg elnémult a Pesti Hírlap. Néhány hónappal később, már a Horn-korszakban néhány vállalkozó támogatásával létrejött a Demokrata hetilap, amelynek főszerkesztője lett. Ezt a lap kiadója 1997-ben, fél évvel a sorsdöntő, s a polgári oldal győzelmét hozó parlamenti választások előtt egyik napról a másikra, Hornék fenyegetésének hatására megszüntette. Ekkor magánalapítványa kiadásában sietve elindította a Magyar Demokratát, amelynek ma is főszerkesztője.
A szerző mondta: "Az a tény, hogy az MSZP sikeresen képes volt a társadalom egy részét önmaga mellé és a Fidesz-koalíció ellen fordítani azzal, hogy a státustörvény romániai bevezetésére kötött egyezségről azt terjesztette álnokul, jönnek a románok, azt jelzi, hogy a társadalom egy része még nem egészséges. Ha holnap az antant visszaadná Erdélyt, ezek a betegesen önző és kicsinyes emberek talán még tiltakoznának is a történelmi igazságtétel ellen. Ezért kell mindent megtennünk, hogy egyre többen gyógyuljanak ki a proletár internacionalizmus okozta ragályból. Ha a magyarság nagyjában és egészében egészséges lesz, akkor Kovács, Medgyessy és a többi áruló nem meri majd a nemzet egyik részét a nemzet másik része ellen uszítani, mert tudni fogják, hogy ha ilyet tesznek, akkor az emberek összetörnek a hátukon egypár furkósbotot. - Micsoda? Hogy a testvéreinket ti lerománozzátok? Az anyátok erre meg arra! Ti piszkos hazaárulók!"
"Mariska néni! Tudja meg, hogy a Demokrata jólértesült körökből származó információi szerint a Jóisten nem ateista. És mindenütt jelenvaló. Úgyhogy nagyon vigyázzon, a szavazófülkében hová teszi az ikszet, mert az Úr ott is látja magát. Megér magának az MSZP tízezer év purgatóriumot?"
"Ez akár az SZDSZ címere is lehetne: két hájas, kékre festett tehén a Hősök terén lufikat ereget és közben hangosan bőg. Tudják? Ezek még mindig merik és teszik."
Vissza