Náci műkincsrablók

Fülszöveg

Bruno Lohse a történelem egyik leghírhedtebb műkincsrablója volt. Hermann Göring ügynökeként (is) dolgozott Rosenberg birodalmi vezető különleges csoportjának, annak párizsi részlegén. A bevetési törzs feladata abban állt, hogy a francia zsidó gyűjtemények értékes műtárgyait, több mint harmincezer műalkotást, kobzott és juttatott el különböző kedvezményezettekhez. Ezek leginkább a náci vezetők (például a birodalmi marsall) magánkollekciójában kötöttek ki vagy a tervezett Führermuseum számára gyűjtötték össze, de cserék tárgyát is képezte, mint ahogy el is adtak belőle. Jó néhány mindmáig nem került elő.
Pár évnyi börtönbüntetés után, az 1950-es években Lohse átesett a hivatalos, úgynevezett „nácitlanítási eljáráson", és visszatért a műkereskedelem és műgyűjtők sokszor elbűvölő, sokszor sötét ügyletekkel terhes világába. Exnácikból álló titkos hálózat révén kétes eredetű műremekeket ajánlott fel megvételre többek között amerikai múzeumoknak is. Halála után több tucat festményt,... Tovább

Fülszöveg

Bruno Lohse a történelem egyik leghírhedtebb műkincsrablója volt. Hermann Göring ügynökeként (is) dolgozott Rosenberg birodalmi vezető különleges csoportjának, annak párizsi részlegén. A bevetési törzs feladata abban állt, hogy a francia zsidó gyűjtemények értékes műtárgyait, több mint harmincezer műalkotást, kobzott és juttatott el különböző kedvezményezettekhez. Ezek leginkább a náci vezetők (például a birodalmi marsall) magánkollekciójában kötöttek ki vagy a tervezett Führermuseum számára gyűjtötték össze, de cserék tárgyát is képezte, mint ahogy el is adtak belőle. Jó néhány mindmáig nem került elő.
Pár évnyi börtönbüntetés után, az 1950-es években Lohse átesett a hivatalos, úgynevezett „nácitlanítási eljáráson", és visszatért a műkereskedelem és műgyűjtők sokszor elbűvölő, sokszor sötét ügyletekkel terhes világába. Exnácikból álló titkos hálózat révén kétes eredetű műremekeket ajánlott fel megvételre többek között amerikai múzeumoknak is. Halála után több tucat festményt, többek közt Renoir, Monet és Pissarro munkáit találtak zürichi, banki páncéltermében, és hasonlók díszítették müncheni otthonának falait is.
A szerző, Jonathan Petropoulos közel egy évtizeden át készített interjúkat Lohséval, és mindmáig szakértőként működik közre a holo-kauszttal kapcsolatos jóvátételi ügyekben. Könyvében a náci műkincsrabló életének történetét mondja el, miközben bepillantást enged a műkereskedelem bonyolult, csillogó, ám sokszor visszataszító világába is.

„Mint lassanként megtudtam, a náci kereskedők háborús hálózata a konfliktus után is fennmaradt, Lohsé-hoz hasonló személyek jövedelmező üzleteket ütöttek nyélbe a múzeumokkal - gyakran olyan javakat adtak el ezen intézményeknek, amelyeknek kacifántos háborús múltjuk volt. Abban a reményben találkoztam Lohséval, hogy beszél majd az eltűnt műkincsek fellelhétőségéről -és meg is tette. Találkozásaink szá-
_momra tényfeltáró vállálkozások
" voltak. Igen, olykor kávéznom vagy ennem kellett vele, ez azonban eszköznek számított, amely egy blzo-ijyos célt szolgált. Az innen szerzett .; üiformációkból'sokat megosztotfim: ?^felentéist küldtem a Szövetségi Nyo-iMnozóiródának (FBI), miután még-^H^iutattak nekem egy tizennegyedik százaidi oltárképet, amely egy ye-
tlenceí templomból származott ^'ez alkalommal az igazságügyi minisz-. tériumban dolgozó barátomat kértem nfbg, hogy számoljon be aggályaimról az illetékeseknek. „Hírszerzési adataimát" más alkalmakkor olyan í^^^zeryéíetekkel osztottam meg, mint .Loss Register és a Christie's ^^^Iraosház. Találkozásaim Bruno ^^p^s'i^val nem kellemes összejöve-^^l^filek voltak, hanem afféle játszmák '' - igyekeztem információkat kicsikarni belőle, ő pedig megpróbált ki-^ cselezni engem. Hamarosan megta-nultam becsülni személyiségének - varázsát - ennek révén lett Göring embere, és ez jelentősen befolyásolta háború utáni pályafutását is." Vissza