Na paraye 'ham

Fülszöveg

Visvanátha Cakravartí Thakurának a Srimad-Bhagavatam 10.32.16-22 verséhez írott magyarázatát a következőképpen foglalhatjuk össze:
A gopík szíve olyan, akár a szeretet megannyi átlátszó vizű tava, Sri Krsin pedig e tavak vizén játszadozó fekete hattyú. Az, hogy Hari rosszul bánt a gopikkal, olyan volt, mint ennek a hattyúnak a szárnyrebbenése, mely számtalan fodrot kavart a tavacskák felszínén. Ahogy egy tófelszín tükröződései összekuszálódnak a vízen megjelenő fodroktól, úgy kavarodott fel a gopik szeretete is - emiatt aztán nem látták tisztán szeretetük tavának visszatükröződéseit. Miután azonban a gopík kérdései alázatossá tették, Krsna viselkedése megváltozott, s szerelmes szavaival megvigasztalta kedveseit. Látva, hogy milyen határtalan kedvességgel viseltetik irántuk, a gopík elméje lecsillapodott, s szívük taván elültek a nyugtalanság hullámai. S amikor pillantásuk szívük azúrkék mélységeibe hatolt, megigézve látták, szeretetük még dicsőbb fényben ragyog. Hihetetlen! Hogy lehet, hogy már amúgy is végtelen szeretetük tovább fokozódott? És hogyan történhetett, hogy mások is bepillanthattak titkaiba, melyeket rajtuk kívül senki más nem ismert? Ahogy szeretetük tükörszerű felszínét nézték, Vraja szeme fényei egyetlen szerelmüket pillantották meg. Amikor észrevették a szemében csillogó fényt, a száján átfutó apró remegést, a gopík rádöbbentek: rászedte őket!
Túlságosan bíztak saját éleselméjűségükben! Azt tervezték, hogy majd leleplezik a hálátlanságát - ehelyett minden az Ő elgondolásai szerint történt. Összefogtak, hogy agyafúrt kérdéseik hálójával tőrbe csalják, de végül ők estek foglyul. Ő volt a leleményes vadász, ők pedig a gyanútlan vad - s ismét csak beleestek szerelmének csapdájába.
„Mivel annyira szerettük volna legyőzni - gondolták a gopík - nem vettük észre szeretetének mesterkedéseit. Vakságunkban nem láttuk, hogy Ő sokkal jobban vágyott rá, hogy legyőzzük, mint mi magunk. A szerető gopík és a szeretett Syáma közötti szerelmi mérkőzésben Nanda Mahárája fia ismét legyőzött bennünket a szeretetével. Vissza