Múzeumi Közlemények 1970/1.

Előszó

Részlet a könyvből:
"LE CORBUSIER, az évezredek hagyományaival szakító, új felfogású urbanista kutató fél évszázadon volt formálója és éltetője századunk modern építészeti stílusának. A technikai forradalom rohamosan növekvő igényeitől lemaradt városkultúra teljesen újszemléletű átformálásán fáradozott, középpontba helyezve az embert, kinek szolgálatába kívánta állítani a modern civilizáció minden értékes és hasznos vívmányát. - Svájci születésű, ősei azonban Dél-Franciaországból - származtak. Hozzájuk annyira ragaszkodott, hogy az albigens elődökre utalva polgári nevét CHARLES EDUÁRD JEANNERET-ről 1923-ban LE CORBUSIER-re cserélte.
Több tanulmányút keretében már fiatalon .ismerkedett meg Közép-Európa, a Balkán és a Mediterráneum városépítészetével és műemlékeivel. Tanulmányútjai alkalmával hazánkban két ízben is járt. Először 1905-ben - Itáliából Budapest érintésével utazott Bécsbe -, majd 1910-ben, amikor Magyarország megismerésével kezdte meg balkáni útját.
Reformtörekvései, új utakon járó építészeti elgondolásai révén már a húszas években világhírre tett szert. Legfontosabb feladatának tekintette a korszerű lakóház legtökéletesebb típusának kidolgozását, nemcsak az egyén, hanem a tömeg számára is kulturált, kényelmes lakóépület legmegfelelőbb formájának és szerkezetének kialakításával. Sokat foglalkozott középületek korszerű megkonstruálásával, helyes elhelyezésével, a nagysebességű gépi közlekedéssel összhangban lévő, újtípusú városok és települések megtervezésével. Megvalósított konstrukciói az egész földkerekségen fellelhetők. A legnagyobb és leghatásosabb alkotásai a Szovjetunió, India, Japán, továbbá Franciaország, Svájc, Észak- és Dél-Amerika területén találhatók meg. Grandiózus művei közül elég a moszkvai Centroszojuz 1929-1933-ban készült épületét említeni, vagy a new-yorki ENSz-palotát, melynek tervezésénél szaktanácsadó volt. Vissza