Múzeum 1956 emlékére Közhasznú Alapítvány - Pályázatok 2004

Előszó

Volt egyszer egy még nem is egészen tizenkét éves pesti fiatalember, aki egyszer csak azt vette észre, hogy nagy változások lettek körülötte. Gyűlések, kiabálások zaja verte fel a máskor néma utcák csendjét, így aztán csakhamar úgy vélte, leghelyesebb lesz, ha ezúttal kivételesen elkerüli a Rottenbiller utcai iskolát; és elindul az akkori Gorkij fasor felé, ahonnan a zaj hallatszott. A Bajza utca sarkán már tömeg volt, a lengyel követség előtt álló rendőr sapkájáról levették a vörös csillagos jelvényt, helyére papírból kivágott Kossuth címer került, az alkalmi szavalókórusok pedig hangosan éltették a lengyel-magyar barátságot. A Dózsa György úton még nagyobb tömeg gyülekezett, javában készültek a hatalom jelképének, a Sztálin szobornak a ledöntésére. A fiú ezt nem várta meg; inkább visszafordult, és ahogy jött a Lövölde tér felé, a szürkületben már egyre több újságárussal találkozott. Nagy hangon kínálták, többnyire ingyen osztogatták az Igazságot, a Szabad Ifjúságot, a Szabad Népet; és a Magyar Nemzetet. A fiatalember, aki természetesen azonos jelen sorok írójával, csakhamar összenyalábolt annyi újságot, amennyit tudott, és vitte haza, mutatta a szüleinek. Mutasd csak, ráncolta homlokát az apja - kisfiam, nem lesz ebből bajod, fogadta az édesanyja. A rövidke történetben természetesen nem az a lényeges, hogy az említett fiatalember már akkor biztos volt benne, kevés fontosabb dolog van az újságnál, és két évtized múlva már az ő írásait is közli az említett Magyar Nemzet. Az is legfeljebb csak az érdekesség kedvéért érdemel említést, hogy e kettős megjegyzés - az apai figyelem és az indokolt anyai aggódás - még hosszú éveken át elhangzott, hanem az, hogy világosan látszott: az 1956-os forradalom és szabadságharc első pillanatától kezdve kiemelkedő szerep hárult a sajtóra. Mai napig ható tanulságokat hordoz a forradalmi sajtó dicsőséges menetelése, és elgondolkoztató az a fondorlatos, manipulatív hazugságtömeg is, amivel a forradalom leverését követően árasztották el az akkori újságolvasókat arra kapható szerzők és szerkesztők. Vissza