Művirágkészités

Előszó

Alig látunk ma jólöltözött nőt, akinek a kabátján, kosztümjén, vagy estélyi ruháján ne pompázna egy-egy virág. Bizony ez a virág néha egészen megtéveszti az embert, nem tudjuk, vajjon élő-e, vagy csak tökéletes utánzata az élővirágnak. Ezek a mesterségesen készített virágok hozzátartoznak az elegáns női toilettehez, de némelyiknek a bolti ára olyan rettenetesen magas, hogy nagyon sok nő kénytelen lemondani a megszerzésükről, mert nem nélkülözheti azt az 5-10, néha 20 pengőt, amennyibe egy-egy szép virág kerül.
Örömet akarunk szerezni olvasótáborunknak azzal, hogy megtanítjuk ügyes leányainkat, asszonyainkat arra, hogyan készíthetnek otthon, csekély anyagi áldozattal, kevés fáradsággal, de annál több izléssel és kézügyességgel szép és olcsó, divatos virágokat.
A művirágot régente is láttuk mindenfelé, de azelőtt »csinált virág«-nak hívták, s nagy költői fantázia kellett volna hozzá, hogy valaki ezeket a csinált virágokat az élő virággal, a természet remekével összetéveszthesse. A csinált virág tucatvirág volt, rendesen selyempapirosból, vagy krepp papirosból készítették a legrikítóbb szinű rózsákat, s más virágokat, s ha csinált virágról hallottunk, nem is tudtunk másfajtát elképzelni, mint amilyeneket legtöbbnyire iparos családoknál, egyszerű mesterembereknél láttunk.
A ruha- és kalapdíszül szolgáló virágok készítésében ma már nagy tökéletességre vitték ezt az iparágat, amely sohasem volt olyan jövedelmező, mint az utolsó egy-két évben. Most igazán érdemes a készítésével foglalkozni, s ha valaki nem sajnálja a fáradságot és nem kedvetleniti el, hogy az első néhány virág nem lesz mindjárt kifogástalan, annak későbben igen sok örömet fog szerezni ez a szép foglalkozás. Vissza