Művészi kistükör

Előszó

Részlet a könyvből:
A XIX. század vége - a híres, vagy hírhedt "fin de siécle" - nagyon büszke volt rá, hogy ő állította fel a nők egyenjogúságának még ma is sokat vitatott doktrináját. Abból a merész feltevésből indulva ki, hogy a nők minden tekintetben egyenlő értékűek a férfiakkal, félrelökte a biológia és fiziológia törvényeit, melyek pedig éppen az ellenkező "igazságot" hirdetik s kitűzte a feminizmus harcos lobogóját. Pedig ez a dicsőség - ha ugyan dicsőség - nem a letűnt századvége: sokkal előbb, négyszáz évvel ezelőtt már, a XVI. század elején, a renaissance aranykorának idején elhangzott már egy ugyanilyen szellemmel átitatott humanista reveláció.
Minden forradalmi mozgalom ősöket keres, hogy legyen kikkel legitim voltát bizonyítania, jó lesz tehát a mi feministáinknak is megjegyez7ni, hogy a nők egyenjogúságának első irodalmi harcosa Baldassare Castiglione gróf volt, a nemes mantuai lovag, akinek férfias szépségét nem kisebb ember, mint Raffael örökítette meg az utókor számára. Vissza

Fülszöveg

Ez a kis könyv a háborús esztendők alatt napilapokban és folyóiratokban jórészt már megjelent tanulmányaimból, cikkeimből és krónikáimból készült. Azokban a szörnyű időkben, mikor nagyobb igényű művészeti munkákat sem az író, sem a közönség idegrendszere el nem bírt, amelyen esztétikai-aprópénz-szórás volt ez; az örök téma az asszony s ami lényétől elválaszthatatlan, szépsége és toalettje voltaképpen csak ürügy az írónak arra, hogy népszerűsítsen bizonyos művészi és kultúr-históriai szempontokat.
A könyvnek ily módon szigorúan körülhatárolt célja ennek folytán már eleve kizárta, hogy a női szépség esztétikáját és a divatművészet fejlődéstörténetét rendszeresen és kimerítően adhassam, viszont lehetővé tette, hogy bejussak a női olvasóközönség szélesebb rétegeinek érdeklődésébe, mely nagyképű elméletekkel még a speciálisan női kérdésekben sem közelíthető meg. A módszerem így bizonyára nem nagy igényű, de - úgy látszik - eléggé sikeresnek tetszett, mert az utóbbi években, mióta e tárgykörrel a nyilvánosság előtt behatóbban foglalkozom, sőt még ma is egyre szaporodnak azok az írások, amelyek e már ugyancsak felkutatott területen indulnak el felfedező útra, holott előbb nálunk senki sem vetett ügyet ezekre a kérdésekre, annak ellenére, hogy a külföldön e témának már egész könyvtárt kitevő irodalma van.
E hirtelen támadt érdeklődés a magyar kultúra minden barátjának bizonyára nagy öröm, nekem pedig jóleső elégtétel. Vissza