Művészfejek

Előszó

Részlet a kötetből:

ALTDORFER

A LERECHT ALTDOEFER nevét a dunai iskola fogalmával szoktuk azonosítani s e fogalom hallatára emlékezetünkben azonnal egy csomó kisebb méretű, vonzó festmény merül fel, melyeken a piciny fejű és hosszúlábú alakok szinte elvesznek a dúsan burjánzó növényzet mellett s a magas fák lelógó gallyainak finom csipkézete szellemes, kacskaringós formákat ír le. A dunai iskolának ezeket a jellegzetes jegyeit jól ismerjük, de máig sincsenek eléggé tisztázva ez irány feltűnésének okai és elterjedésének módja. Az iskola legfőbb képviselője és minden valószínűség szerint megindítója a regensburgi Albrecht Altdorfer volt, de érthetetlen módon nagyon kevéssel az ő fellépése után, egyszerre több helyen, délnémet területeken és Ausztriának a Duna mentén fekvő vidékein, az övéhez nagyon hasonló felfogással dolgozik még néhány festő, egyebek között a passaui Wolf Huber is, noha talán nem is ismerték egymást, legalább is nem mindjárt kezdetben. Bizonyos, hogy Huber nem volt Altdorfer tanítványa.
Az a hang, melyet Altdorfer mindjárt legelső képein megütött, egészen'új volt. A német festészetben nem találni előzményeit, hagyomány nélküli és teljesen eredeti. Nem is mondhatjuk, hogy szakított a hagyománnyal, mert olyan természetesen és magától értődőén tért rá arra, ami őt egészen egyénileg érdekelte, amit új gyönyörűséggel fedezett fel saját magának: a tájképfestésre. Tudjuk, hogy az előző időkben az érdeklődés csaknem minden heve az emberi alak felé fordult és tájképi részletek csak mint háttér járultak a kompozíciókhoz; mert ha a XV. század első felében németalföldi hatás alatt nagy és érdekes kísérletek történtek is a tájkép meghódítására, ezek a század második felében egészen háttérbe szorultak. Vissza

Fülszöveg

Európai hírű és a közelmúltban tragikusan elhúnyt kitűnő művészettörténészünk postumus munkája tizennégy nagy tanulmányban az európai művészetek történetének fél évezredét mutatja be, a dunai iskola nagymesterétől, Altdorfertól a ragyogó modern francia mesterig, Renoirig, s a mult század démoni erejű és varázslatosan könnyűkezű művészéig, Zichy Mihályig. Portrékat és korképeket vetít elénk, megismertet a barokk mozgalmas heroizmusával, a tizennyolcadik századi velencei művészet színes és pezsgő világával, bevezet Tintoretto, Greco, Rembrandt Velazquez, Goya műhelyébe, a fölényes tudós tájékozottságával fejti föl előttünk művész és kor kapcsolatán, s az avatott esztétikus: kifogástalan ízlésével tárja elénk mindazt, ami e korok és mesterek művészetében minden kornak egyformán szóló örök szépség. Hoffmann Edith azonban nemcsak kitűnő történész és műértő, hanem remek ismerője a léleknek is. Ahogyan egy-egy hősének egyéniségébe behatol, ahogyan a műalkotás végső személyi föltételeit kielemzi, az már maga is művészet, művészetté nemesült tudomány. Mert ez a művészet mégis mindig pontos és hiteles tudomány. A nagyjelentőségű munkát kitűnő illusztrációk díszítik s teszik külsőleg, kiállításában is a magyar könyvpiac kiemelkedő eseményévé. Vissza