Művészettel az új évezredbe

Előszó

„ Budapest a legkedvesebb város a mi látóhatárunkon, s e látóhatár alatt egész Európát értem...Nem azért mondom kedvesnek, mert nagyon megszoktuk, mert a miénk. Azért mondom kedvesnek, mert olyan, amilyen. Mert szép és fiatal, szépsége változó, vannak jó és rossz korszakai. De éppen ezért megunhatatlan, mindig más, mindig új meglepetésekkel teli. Budapest kiszámíthatatlan és érdekes, mint minden rejtelmesség." (Ambrus Zoltán, 1902)
Egy rendhagyó kiállítással várja 2000 nyarán a kirándulókat a Városliget, a fővárosnak ez az egyik nagy „gyűjtőmedencéje", amelybe egész évben szinte belefolyik a város. A látogató nem tekintélyt parancsoló múzeumban, őrök szemeitől vigyázva, lélegzetét visszafojtva sétál majd a műtárgyak között, hanem láthatja a szobrokat a hídról, végigmehet a tó mellett húzódó sétányon, és körbecsónakázhatja őket, figyelheti változó alakjukat a fodrozódó víz tükrében. Ki is köthet, le is horgonyozhat annál a szobornál, amely leginkább elnyerte tetszését.
A Művészettel az új évezredbe kiállítás megvalósulása is igazolja, hogy Budapest világváros. Ma is nyitott az újra, akárcsak egy évszázaddal ezelőtt, amikor elődeink létrehozták azt a környezetet, amely most befogadta ezt a tárlatot. Kialakították a Hősök terét, egyszerre építették fel a klasszikus művészet remekeit bemutató Szépművészeti Múzeumot és a modern képek tárlatainak otthont adó Műcsarnokot. Átadták a közelben haladó földalatti vasutat, amely első volt a kontinensen. Budapest felsorakozott a világ nagyvárosai közé.
Ma az Európai Unió a cél. A tavon kiállító művészek már tagjai ennek a közösségnek. Hiszem, hogy ezzel a kiállítással a főváros újra bizonyítja: éretté vált a belépésre. Vissza