Művészet 1965. október

Előszó

I. Szülejmán szultán (1520 — 1566) 1526-ban, Buda első török megszállásakor a királyi palota és más jelentősebb épületek berendezését — hadizsákmányként — Konstantinápolyba szállította. Ugyanekkor a Nagyboldogasszony templomát „Nagydzsámivá” alakította át és a templom felszerelését is Konstantinápolyba vitte. A Budáról elhurcolt műtárgyak közül ma már csak az a két gyertyatartó maradt meg, amely immár négy és fél évszázad óta áll az egykori mohamedán főtemplom, az Aja Szófia mihrábjának (imafülke) két oldalán.
A magyarországi renaissance-kutatás szempontjából nagyértékű két műtárgy azonosítása áldozatos életű történészünk, néhai Karácson Imre érdeme. Felkutatásukat Evlija Cselebi közlése alapján kezdte el, mely szerint „.. . Szülejmán khán Lajos királynak kincseit hétezer bőrládába rakatta és sok hadi készletet, ritkaszép tárgyakat, drágaköves trónokat, százakra menő drágaköves ablakredőnyöket és ajtókat, bronzból készült s bearanyozott fényes angyalalakokat, a régi királyoknak bronzból készült szobrait s jelenleg Isz- tánbulban az Ája-Szofia dsámi mihrábjának jobb és baloldalán levő fényes gyertyatartókat s több ezekhez hasonló tárgyat helyéről elvitetvén, hajókon Isztánbulba küldötte”.
Karácson Imre az egyik gyertyatartón arab írásos, török nyelvű verses feliratot is talált, s a Századokban 1902-ben adott megfejtésével a gyertyatartópár származására vitathatatlanul fényt derített. A felirat fordítását Karácson Imre olvasása alapján 1944-ben Fekete Lajos „Budapest a törökkorban” c. művében kissé helyesbített formában, de lényegében változatlan tartalommal közölte:
„A világ uralkodója Szülejmán kán,
Akinek támadását sem Giv, sem Bizsen nem bírja kivédem, Annyira megverte Magyarország seregét,
Hogy a mező nem látszott a holttetemektől.
Miután a gyáva királyt is megölte,
Országát felégette. Vedd igaz tudomásul:
Felégette templomait, szétrombolta Budát,
Kihozott onnan egy-két igen szép gyertyatartót,
Elhozta azokat az Aja Szófiába,
S olaj gyanánt az ellenség testét és lelkét égeti bennük. Hátif mondott emlékére tárichot:
Örökké világítson a hit lámpása.
933. év”
A feliratot megfejtő kitűnő kutatónk a műtárgyakról nem közölhetett fényképet. Sajnálatos módon, az időközben eltelt 63 év alatt sem találjuk szakirodalmunkban a feliratos gyertyatartópár képét.
Tárgyleírás és fényképes illusztráció hiányában — természetesen — senki sem tudott magának fogalmat alkotni ezekről az emlékekről ; megtévesztő volt Evlija Cselebi leírásának a gyertyatartókra alkalmazott „fényes” jelzője, valamint maguknak a műtárgyaknak a feliratában szereplő „igen szép” jelző is. Ezek a körülmények teszik érthetővé, hogy a feliratos gyertyatartókat a kutatás gazdagon díszített renaissance emlékek között kereste.
Bizonytalanságot okozott Karácson Imrének az a közlése is, hogy az Aja Szófia mihrábjának két oldalán álló — feliratai alapján kétségtelenül budai renaissance — emlékek között még egy, díszesebb kivitelű gyertyatartópárt is talált. Ennek budai származási lehetőségét is felvetette, de a tőle megszokott tudományos lelkiismeretességgel, igen helyesen azt is megjegyezte, hogy erre semmi bizonyíték nincsen.
Ilyen módon kétségessé vált tehát, vajon csupán a két feliratos gyertyatartó került-e 1526-ban Budáról Konstantinápolyba, vagy pedig más gyertyatartópárral is számolnunk kell, mint hazánkból idegenbe került renaissance-kori emlékkel ? A kérdés eldöntéséhez szükséges a kutatás rövid további történetét is adnunk.
Röviddel Karácson Imre közleményének megjelenése után, tőle függetlenül Divald Kornél „Budapest művészete a török hódoltság előtt” c. munkájában foglalkozott az Aja Szófia budai gyertyatartópárjával; képen viszont a Karácson Imre által említett, díszesebb, bizonytalan származású gyertyatartók egyikét közölte.
Ugyanebbe a tévedésbe esett két évtizeddel később Csányi Károly, amikor a Lechner Jenő szerkesztésében megjelent „Budapest műemlékei” c. könyv „A reneszánsz stíluskorszak műemlékei” c. tanulmányában Karácson Imre megfejtésére hivatkozott ugyan, a képen azonban ő is a díszesebb gyertyatartópár egyik darabját mutatta be a tényleges feliratos emlékek helyett.
Karácson Imre olvasása is lehetőséget adott arra, hogy a feliratosokon kívül más, Budáról Konstantinápolyba került gyertyatartókra is következtessünk. Karácson Imre u. i. a felirat egyik részét így közölt^ és fordította:
(1526. október 8 — 1527. szeptember 26-ig terjedő idő).

Vissza