Művészek műhelytitkai

Előszó

Pirchan professzor "Kunstlerbrevier"-je, amely az egész világon a műértők és műbarátok egyik kedves könyve, nem egyszerűen a művészettörténet kuriozitásainak gyűjteménye, nem is holmi illusztrált művészeti adomakincs. A «petite histoire», a nagy emberek kis gyöngéinek, furcsaságainak, mindennapi életének és műhelytitkainak krónikása jól tudja, hogy a művek végső fokon elválaszthatatlanok alkotójuk személyétől s ha a művészet megértéséhez a műalkotások szemléletén át közeledhetünk legjobban, a művész megértéséhez nem ritkán a műhelyén keresztül vezet a legközelebbi út.
A német kiadás előszavában a szerző utal Parrhasios legendás történetére. A hellén művész Hermest akarta lefesteni, de az isten képmása végülis alkotójára hasonlított - s így született meg az első önarckép. S vajjon nem minden műalkotás önarckép-e? A mű, a művész és a műhely egységet alkot; a művészek műhelytitkai a művészet titkai is egyben.
Igaz, a műhelytitkok történetében sok a mendemonda. De ezt is kár megvetni, hiszen lényegében ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint a hírnév; s az idők távlatában nem ritkán legendává nemesedik. így már senki sem választhatja el attól a tisztelettől, amelyben maga a művészet részesül.
A fordító úgy érezte, nem adhatja a magyar közönség kezébe ezt a könyvet anélkül, hogy a magyar művészek ne jussanak benne megillető helyükhöz. A magyar festészet, szobrászat és építészet «petite histoire»-járól összefoglaló munka eddig még egyáltalában nem jelent meg. A sok értékes adalék javarészt elszórtan hever egyes nagy művészeink, jeles mű kritikusaink és művészeti íróink kisebb-nagyobb írásaiban, visszaemlékezéseiben, újságírók feljegyzéseiben, régi ujságkötetek oldalain, vaskos művészettörténeti monográfiák adathalmazaiban - a legtöbbjét pedig művész-klubjaink anekdótázó asztalainak szájhagyománya őrzi.
Vissza