Művészek, barátaim

Fülszöveg

Valahol, még nem tudják hol, de ott, ahol láza teljességében zúg a párizsi élet, nemsokára állani fog a lázas és zúgó élet monumentuma, az élet szobra, a bronz-valóság.
A világ igazodik itt Nyugaton. Az élet diadalmasan eszmél önmagára. Nem tűri, hogy az ő piacát hullákkal szagosítsák be. Haragosan söpör el mindent, ami nem őt szolgálja. A gyöngék, akik nem tudnak az élettel ujjongva, tülekedve rohanni, sikoltoznak:
-Óh, jaj, a múlt! A kegyelet!...
Az élet zúgásában nem hallik már meg e sikoltás. Az élet végre tisztába jött önmagával. Örömöket, életet, szenzációkat ad azoknak, akik őt szeretik, akik neki hízelegnek, akik ővele tartanak, de kegyetlenül keresztül gázol a gyöngéken, a tehetetleneken, az álmodozókon. Hajrá!
A folytonos akarat és akció: az élet. A nyápicok, hiába öltük ki rá a nyelvünket. Hiába próbáljuk begubózni magunkat. Az élet, az önmagára eszmélt élet, nevezzük az ő ócsároló és büszke nevén: a modern élet kérlelhetetlen.
Nos, ez a hatalmas, ez a kérlelhetetlen, modern élet most szobrot kap. Ezt mondja:
-Követelem jogaim teljesítését. Ti emberek, eddig gyávaságotokban folyton a halált tiszteltétek meg szobrokkal. Én most reklamálom a szobrokat. Igaz, hogy ti fölmagasztalt halottaitokat is csak az én kedvemért magasztaljátok föl. Azt akartátok a ti állati önzésetekkel, hogy a megszobrozott halottak ösztökéljék az élőket példaadással a ti kedvetekre tenni. De erre a játékra nekem már nincs többé szükségem. Faragjátok szobraitokat egyenesen nekem...
Rodin, ez a csodálatos képfaragó, ez a nagyerejű szobrász, kinek hellén a lelke, de gótikusan merész fölrakású, megfaragta a modern élet szobrát. Ennek a szobornak "Le Penseur" a neve, "A gondolkozó". Ott állott július 1-ig a Grand-Palais magas üvegboltja alatt. Ékessége volt az egyik, a fiatalabb francia "szalon"-nak. Kit ábrázolt? Egy embert. Nem is! Az embert. Nem azt a bizonyos, örök-embert, aki nincs. Az embert, aki ma él. Vissza