Műveltség a távlatokban

Előszó

Az MSzMP Központi Bizottsága 1972-ben foglalkozott az állami oktatás helyzetével, és határozatában kijelölte a fejlesztés közép- és hosszútávú feladatait. A határozat — a többi között — megállapította, hogy a tananyagok korszerűsége túlságosan elmaradt a tudományos haladás mögött. Mivel az oktatási kormányzat nem rendelkezett a fejlesztést megalapozó távlati koncepcióval, 1973 nyarán a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási miniszterhelyettese, Gosztonyi János levélben fordult a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, Erdey-Grúz Tiborhoz, tudományos segítségért. Az Akadémiától a Minisztérium konkréten a korszerű műveltségtartalom távlati körvonalazását kérte.
Az Akadémia elnökségi szintű — tehát a tudományos osztályok parciális érdekei fölött álló -- bizottságot alakított a feladat megoldására: az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottságát (EKB) Szentágothai János, az Akadémia alelnökének vezetésével, akadémikusok, kutatók, egyetemi oktatók részvételével. Az EKB három albizottságot hozott létre a matematika, a természettudományok és a társadalomtudományok területén működő kutatók, más szakemberek, köztük gyakorló pedagógusok felkérésével. Az albizottságok — közösen a főbizottsággal — végezték el egy lehetséges távlati műveltségkép felvázolását, majd a bizottság 1974-1976 között három alkalommal, meghívott szakemberek bevonásával intenzív zárt körű ülésen egyeztette a javaslatokat. E három évi bizottsági tevékenység során épült fel az a műveltségtartalom, amely hét komplex ismerettömböt alkotva alkalmasnak látszott arra, hogy az ezredforduló táján az iskolában közvetíthető tudást megalapozza. A tartalmi koncepciónak nevezhető javaslatot és az iskolai nevelőmunka szocialista irányú fejlesztését célzó — akkor csak vázlatos kifejtését — az Akadémia elnöksége megtárgyalta és elfogadta, s a "Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai és ajánlásai a távlati műveltség tartalmára és az iskolai nevelőtevékenység fejlesztésére (1973-1976)" címmel hivatalosan megküldte az Oktatási Minisztériumnak. E négyszáz oldalnyi szöveg sokszorosítva, összesen ötszáz példányban megjelent, és első kiadása borítójának színe alapján "Fehérkönyv" néven vált ismertté.
A Fehérkönyv ajánlásai — átdolgozott formában — "Műveltségkép az ezredfordulón" címmel önálló könyvként is megjelentek. (Kossuth Könyvkiadó, 1980.)
Vissza