Művelődéstörténet

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az első világháborúval s az azt követő békekötésekkel véget ért egy korszak a történelemben. Megsemmisültek a XIX. század sokféle illúziói a polgári rendről, a békés fejlődésről s a népek testvériségének eszméjéről. A háborús katasztrófa feltárta a kapitalizmusban működő romboló erőket, amelyek emberéletben s anyagi értékekben óriási pusztulást okoztak. A győztesek hatalmi békediktátuma új sérelmeket és megaláztatást hozott, a korábbi ellentmondásokat még inkább fokozta, s újabb háborús összecsapás fel tételeit teremtette meg. A háború végén forradalmi hullám söpört végig Európán, nagy tömegek csatlakoztak a haladó mozgalmakhoz. Évszázadokon át épült társadalmi, politikai rendszerek hullottak szét vagy kezdődött el átalakulásuk folyamata. Oroszországban győzött a szocialista forradalom, s az intervenció és a polgárháború súlyos próbái után elkezdődött az új társadalom építése. A nyugati országokban a forradalmak vereséget szenvedtek, a forradalmi hullámot apály váltotta fel. 1924-re a legtöbb országban megszilárdult a polgári rendszer, a konjunktúra évei következte a tőkés gazdaságban. A rendszer stabilizációja azonban ideiglenesnek bizonyult, 1929-től elkezdődött a kapitalizmus történetének legnagyobb gazdasági válsága, amelynek nagy hatása volt a politikai és szellemi életre is. Növekedtek a forradalom erői, a polgári rend összeomlása közvetlen veszéllyé vált. 1933-ban Németországban hatalomra jutott Hitler, s a jobboldali erők más országokban is előretörte! Európa új háború felé közeledett. Sorsfordulatokban bővelkedő időszak a két világháború közötti kor. A történeti folyamatok felgyorsulása: a külső és belső erőviszonyok gyors mozgása, a politikai élet fordulatai hatással volta] az emberek érzés- és gondolatvilágára.
A háború után átalakult a szellemi élet. A szörnyű háborús pusztítás heves tiltakozást váltott ki a polgári értelmiségből. A háború elmélyítette a századforduló idején keletkezett kiábrándultságot és válságtudatot. Minden megrendült, a biztonság, az állandóság érzése szétfoszlott és soha nem támadt fel többé. Minden tegnapi igazság - a polgári rend teljes értékrendszere - kétségesnek látszott filozófiában, a művészetekben, a politikában s a társadalmi cselekvésben egyaránt. A hanyatlás élménye, a katasztrófa sejtelme áthatotta a szellem embereit, depresszió uralkodott a polgári kultúrában. Új erők léptek porondra, új gondolkodók jöttek, új ideálok váltak népszerűvé." Vissza