Előszó
Részlet:
Boldog magány
Peer Krisztián
Jól funkcionál a kínai napágy.
Nekem legyen mondva, én így szeretnék élni.
Dehát így is élsz — mondom magamnak,
amit egyszer tündöklő napsütésben
már...
Tovább
Előszó
Részlet:
Boldog magány
Peer Krisztián
Jól funkcionál a kínai napágy.
Nekem legyen mondva, én így szeretnék élni.
Dehát így is élsz — mondom magamnak,
amit egyszer tündöklő napsütésben
már mondtak nekem.
De ezt meséltem.
Az különböztet meg az állattól,
hogy nem szeretek mozogni.
A beszéd.
Hozd ide ezt, tedd oda azt.
Mintha vendégek lennének nálunk,
felfeszegetem a jégkockatartót
a mélyhűtő aljáról.
Olyan jókedvű vagyok,
mintha látnának.
Majdnem táncolok.
Tudok beszélni, hogy azt mondjam neked,
a te szavaid akkor sem az én szavaim, ha értelek.
Pont hogy az értés az átszakíthatatlan hártya, te.
De nem vagy itt, ezért leírom.
Otthon iszom jégkockával a vicét,
ez gondolatban már megtörtént ezerszer,
ültettem itt annyit, hogy azt mondhassam: kertünk.
Első valódi többesszámom.
Úgy érzem magam, ahogy elképzeltem, hogy fogom.
Csak legyen vége a versnek,
mielőtt elfogy a bor és elolvad a jég.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal