Mutuae relationes

Előszó

A kölcsönös kapcsolatok Isten népének különböző tagjai között napjainkban különlegesen fölhívták magukra a figyelmet. Az egyház minisztériumáról szóló zsinati tanítás és az emberi kultúra szüntelen változásai olyan körülményeket hoztak létre, melyekből teljesen új problémák születtek, s egy részük, még ha kényes és bonyolult is, kétségtelenül pozitív eredmény. Ezek közé tartozik a püspökök és szerzetesek kölcsönös kapcsolata, mely különleges figyelmet igényel. Kétségtelen csodálatot vált ki a tény, ha valaki csak azt az egyet mérlegeli - mely valóban megfontolásra érdemes -, tudniillik, hogy a földkerekségen több mint 1 millió szerzetesnő él, azaz minden 250-ik nő szerzetes, s mellettük kb. 270 ezer a férfi szerzetes: közülük a szerzetespapok az egész papság 36,6%-át teszik ki, sőt Afrika és Latin-Amerika bizonyos részein több mint a felét.
Mindkét kongregáció, a Püspökök Szent Kongregációja és a Szerzetesek és Világi Intézmények Szent Kongregációja tíz évvel a Christus Dominus és a Perfectae Caritatis közzététele után - kikérvén és meghallgatván a nemzeti püspökkari konferenciák, szerzetesi tanácsok és a szerzetesi főelöljárók nemzetközi unióinak véleményét - együttes ülést tartottak (1975. X. 16-18.). Ezen az összejövetelen a következő főbb kérdéseket tárgyalták:
a, mit várnak a püspökök a szerzetesektől?
b, mit várnak a szerzetesek püspököktől?
c, milyen konkrét eszközök szükségesek ahhoz, hogy a püspökök és szerzetesek egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi szintű kapcsolatai rendezettek és gyümölcsözők legyenek? Vissza