Fülszöveg
,,,Apa elkísért majdnem az állomásig. Anya most csendben sírt. Befele folyt a könnye. Mikor elköszöntem, rázkódott a válla, mint amikor nevetni szokott. Azt aztán ritkán, pedig azt modták, hogy anya valamikor jó humorú asszony volt. Talán akkor nevetett utoljára, mikor a 6 gyereke után esküdtek és a plébános úr rákérdezett, hogy szereti-e apát. És hozzámegy-e? Talán akkor nevetett anyukám utoljára.
- Jó legyél, kislányom, vigyázz magadra, nehogy egy gazember kezébe kerülj - óvott apa. - Tudod, anyád szíve milyen beteg, mennyi bánat, tragédia érte már a családunkat. Ezért mondom kislányom, nagyon vigyázz magadra!
Négy testvérem már meghalt tragikus körülmények között.
Apa átölelt, titkoltuk a könnyeinket. Megcsókolt és visszafordult. Én forogtam, vissza-visszanéztem, míg csak távolodni láttam sovány kis alakját. Könnyeimtől ködben láttam apát, a jóságosat.
Szegeden, a Nagyállomásnál ültem vonatra. Újszegedről a buszok vittek át, mert a Tisza-hidat, mind a kettőt, a németek...
Tovább
Fülszöveg
,,,Apa elkísért majdnem az állomásig. Anya most csendben sírt. Befele folyt a könnye. Mikor elköszöntem, rázkódott a válla, mint amikor nevetni szokott. Azt aztán ritkán, pedig azt modták, hogy anya valamikor jó humorú asszony volt. Talán akkor nevetett utoljára, mikor a 6 gyereke után esküdtek és a plébános úr rákérdezett, hogy szereti-e apát. És hozzámegy-e? Talán akkor nevetett anyukám utoljára.
- Jó legyél, kislányom, vigyázz magadra, nehogy egy gazember kezébe kerülj - óvott apa. - Tudod, anyád szíve milyen beteg, mennyi bánat, tragédia érte már a családunkat. Ezért mondom kislányom, nagyon vigyázz magadra!
Négy testvérem már meghalt tragikus körülmények között.
Apa átölelt, titkoltuk a könnyeinket. Megcsókolt és visszafordult. Én forogtam, vissza-visszanéztem, míg csak távolodni láttam sovány kis alakját. Könnyeimtől ködben láttam apát, a jóságosat.
Szegeden, a Nagyállomásnál ültem vonatra. Újszegedről a buszok vittek át, mert a Tisza-hidat, mind a kettőt, a németek felrobbantották. A vasúti híd csonkja is talán még most is meredezik az ég felé. Miért? Istenem, miért? Pedig ekkor a magyarok a németekkel voltak, és mégis ők robbantották fel a hídjainkat. Csak bámultuk, hova lett a két híd. A vasúti hidat azóta sem építették fel. A gyalogos hidat, amin sokszor átbattyogtam, azt hiszem 1948-49-ben avatták fel. November 22-én. Gerő Ernő. A gépállomásnál gyülekeztünk, teherautóra raktak bennünket, és vittek az ünnepségre. Cudar hideg volt meg köd. A Rudolf tér megtelt az emberekkel, és lestük a hídverőt, hogy mit mond. Majd megfagytunk, de mit bántuk mi, csak ha láthattunk nagy fejeseket. Fiatalok voltunk, mindenhova lelkesen mentünk...
Vissza