Muszorgszkij

Előszó

Részlet a könyvből:
"A XIX. század orosz realista művészetét tárgyaló szovjet irodalomban napról-napra sűrűbben találkozunk V. V. Sztaszov nevével. Sztaszov a mult század második felének legkiválóbb orosz művészeti kritikusa volt és ma, ötven évvel halála után, úgyszólván nincs is olyan, a realista művészettel foglalkozó szovjet könyv, tanulmány vagy cikk, amelyben ne fordulna elő reá való hivatkozás vagy tőle származó idézet.
Ha ma az orosz művészeti kritika haladó hagyományairól beszélünk, ha azt vizsgáljuk, hogy Belinszkijnek a XIX. század első felében az egész orosz kultúra gyakorolt forradalmasító és megtermékenyítő hatása miképpen nyilvánult meg a század második felében: akkor azt látjuk, hogy ennek a lángelmének életművét a képzőművészeti és zenei kritika terén Sztaszov, ez a nagytudású, nagytehetségű, mindenért, mai haladó lelkesedő, harcos egyéniség folytatta és fejlesztette tovább.
De V. V. Sztaszov méltatását nem merítjük ki azzal, ha a művészettörténetben elfoglalt rendkívüli szerepét ismertetjük, mert felbecsülhetetlenek régészeti kutatásai, s így különösen a kaukázusi őskori barlangok általa történt feltárása, valamint az a tudományos munkássága is, amelyet mint a pétervári néprajzi múzeum vezetője végzett.
Végül pedig - és ez jellemzi igazán ennek az egészen kivételes tehetségnek az orosz kultúrában betöltött rendkívüli szerepét - nehéz eldönteni, vajjon a realista orosz képzőművészet, vagy pedig az orosz nemzeti zene köszönhet-e többet Sztaszovnak.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a képzőművészeti kritika terén a XIX. század második fele realista irányának legkimagaslóbb szellemi vezére volt. De Sztaszov több volt mint kritikus. Ideológusa volt a kritikai realizmus egész nagy művészeti mozgalmának, amely Belinszkij és Csernisevszkij nyomán a XIX. század második felében oly nagy szerepet töltött be az orosz forradalmi lelkület kialakításában.
Sztaszov meggyőződéses forradalmi demokrata volt, harcos szellemű ellensége a feudalizmusnak, ateista - és amint Repin jellemzi - testestül-lelkestül köztársasági. Az a sohasem lohadó tűz, amely ebben a fizikailag is óriás ,hatalmas testalkatú emberben lobogott, több mint fél évszázadon át - Sztaszov 1906-ban 82 éves korában halt meg - két irányban nyujtotta lángra az orosz lelkeket." Vissza