Mustra 2004

Előszó

A kötet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és társintézményei, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, a Magyar Építészeti Múzeum, a Műemlékek Állami Gondnoksága és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, valamint a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága által bemutatott, a 2004. esztendő örökségvédelmi eredményeit összefoglaló "Mustra 2004." című kiállítás anyagára támaszkodik.
Szándékoltan nem teljes és nem tudományos munka. Mindössze ízelítőt kívánunk adni szakembernek és nem szakembereknek arról, milyen eredményre jutott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembergárdája, partnereik segítségével - a meglehetősen szűkös költségvetés ellenére - a 2004. esztendőben. Úgy gondolom, nem kell szégyenkeznünk.
A műemléktulajdonosok gyakran csak a kényelmetlenségeket (korlátozásokat, adminisztrációt, "feldúlt" épületeket, levert vakolatokat) érzékelik, a nagyközönség pedig csak a végeredménnyel találkozik. Sokan nem is sejtik, milyen hosszadalmas, nagy szakértelmet, sok egyeztetést igénylő feladat egy-egy épület, kert, műtárgy megmentése.
A felsorakoztatott példák az egész folyamatot igyekszenek átölelni: szerepelnek benne védési eljárások eredményeként létrejött új védelmek, kutatási eredmények, koncepciótervek, rekonstrukciók, helyreállítások, restaurálások, és a végső látványt aláhúzó díszvilágítások. A végeredményt dokumentáló szövegek és fotók rávilágítanak arra, e "hosszadalmas" procedúra, s a "Hivatal" - olykor "kukacoskodónak" tűnő - előírásai egyetlen célt szolgálnak: értékeink lehető legtökéletesebb megőrzését.
A leírások végén található "stáblistából" jól látszik, hogy az eredmény érdekében állami-, egyházi- és civilszervezetek, magánemberek; műemléktulajdonosok és kezelők; tervezők, kivitelezők, iparosok működtek együtt, fogtak össze.
Az állam - e társadalmi szerepvállalás nélkül - az eredmények mindössze töredék részét tudta volna csak elérni.
Ahogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jelmondata is megfogalmazza: az örökségvédelem közös ügyünk. Csak közös összefogással tudjuk megőrizni épített örökségünket és természeti környezetét, műtárgyainkat. Közös az örökség, közös a felelősség is. De - mint a kötetből is kitűnik - összefogással sokra juthatunk.
Gratulálok munkatársaimnak az elért eredményekhez, gratulálok a tervezőknek, kivitelezőknek a kiváló, igényes és precíz munkához, és köszönöm mindazok segítségét, akiket az örökségünk megmaradása iránti aggodalom és felelősségérzet vezetett.
Kívánom, az olvasót is töltse el az a büszkeség és az az öröm, amely bennünket eltölt a megújult épületek, új életre kelt kertek láttán. Vissza