Előszó
Murphy törvényét, és azt az alapelvet, hogy ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik, és persze Arthur Bloch Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden? című korszakos kötetét immár...
Tovább
Előszó
Murphy törvényét, és azt az alapelvet, hogy ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik, és persze Arthur Bloch Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden? című korszakos kötetét immár a világ szinte valamennyi írástudója és könyvbarátja ismeri. Aki nem, annak ajánlom, mielőbb pótolja a lemaradását.
A könyvet 1985-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó (fordította Hernádi Miklós), és nem túlzás azt állítani: óriási sikerrel.
Talán Örkény István Egyperces novelláinak sikeréhez hasonlítható. Ráadásul mindkét könyv zsebre vágható, táskában hordozható, olvasható buszon, villamoson, vonaton, repülőn, sőt, épp, mert mindkét könyv rövid tételekre épül, akár autóban, zöld lámpára várva. Rohanónak mondott világunkban egyik szempont sem mellékes. Hát még, ha megtörténik, amire a könyv alapvetése is utal, mondjuk, elromlik a forgalomirányító lámpa, természetesen rendőr a közelben sincs, araszolni is képtelenség, dugó keletkezik, következményeként pedig az útkereszteződés közepén két türelmetlen és/vagy agresszív autós összekoccan. Ahogy lenni szokott, a helyszínelő rendőrautó útnak indul, de a kényszerűen álldogáló villamostól nem jut el a kereszteződésbe, amikor pedig végre a villamos elé kerül, elgázol egy körültekintés nélkül eléje futó gyalogost. A mentőket már a rendőrök hívják, de épp ekkor minden kocsijuk betegnél vagy sérültnél jár. Eközben a két autós egymásnak esik, szerencsére egyikük kezében sem nyílik ki a svájci tiszti bicska, Murphy törvénye e precíziós eszközökre is igaz: ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik.
Vissza