Muravidék 10.

Előszó

Folytatva folyóiratunk eddig megszokott hármas tagolását, a Szellem-alkotás-lélek, majd a Szellemalkotó lélek után mostani számunknak a Szellemi lélek címet adtuk. Továbbra is igyekszünk megtartani az írott és rajzolt gondolatok egységét, bemutatni a lélek időtől és tértől független szellemi rezdüléseit.
Az ember belső világában zajló alkotó folyamatok mozgatója az életerő, a lélek. Ez az életet alkotó és fenntartó erő hozza létre az emberi tudatot, a szellemet, amely az alkotásban testet öltve válik a világegyetem részévé. Az alkotó ember számára egyszerre jelenik meg az időbeliség és az időtlenség. Ugyanis a múlt és a jövő a műalkotás létrejöttének aktusában, vagyis a jelenben válik eggyé, az időbeli lét eltűnik, a mű időtlenné, örök érvényűvé válik. A szellemi lélek egyfajta megnyilvánulása számunkra is érzékelhetővé válik. Segítségével a szellemi tisztaság magaslataira jutunk, az idő számunkra is „beleolvad az örökkévalóságba" (Jaspers). A művész a szellemi lélek útját követve segítheti elő a teremtő erő győzelmét a pusztító és teremtő erők közti harcban. A birtokában levő tudás felhasználásával tart tükröt a világ elé, tart vizsgálatot és önvizsgálatot, mond ítéletet, mutatja fel a lehetséges válaszokat. Hidat alkot érzékelt és képzelt valóság között.
Ugyanakkor a műalkotás, legyen az leírt vagy megrajzolt kifejezése az alkotó szellemnek, csupán hordozó anyag. Szimbólum, közvetítő. „Egy világot nyit fel és világot támaszt" (Heidegger). Megjelenik benne az örök érvényű igazság, a lét igazsága, szépség, tisztaság, ragyogás formájában. A mű maga az igazság kivetítése, a kimondható segítségével és felhasználásával közvetíti a kimondhatatlant. Ha megértjük a mű üzenetét, ha felfedi előttünk misztikus mélységeit, akkor megismerjük „az egyetlen, szakadatlan létet, amely mindig volt és mindig lesz" (Nitsch). Ez a mindig volt és mindig meglévő lét pedig maga a műben rejlő igazság, vagyis a művészet, amely a maga változatos műfajaival, megjelenésformáival alakítja történelmünket, sorsunkat. A művészetben élünk tovább mi magunk, alkotó emberek is, hiszen általa és segítségével adhatjuk át azokat a javakat, amelyeket rövid időre kezünkbe tett le a szellemi lélek. Vissza