Előszó
Általában mindig érdeklődéssel figyeljük, hogyan neveli gyermekét a többi szülő. Mit tesznek, ha nem tanul, mit csinálnak, ha dicsérő vagy dorgáló beírást hoz haza, mivel jutalmazzák, büntetik a...
Tovább
Előszó
Általában mindig érdeklődéssel figyeljük, hogyan neveli gyermekét a többi szülő. Mit tesznek, ha nem tanul, mit csinálnak, ha dicsérő vagy dorgáló beírást hoz haza, mivel jutalmazzák, büntetik a fiút, a leányt, hogyan viselkednek, ha civódnak a testvérek és így tovább. Szívesen beszélgetünk más szülőkkel arról is, hogyan szoktatták gyereküket rendre, szorgalmas tanulásra, mit tettek lustasága ellen. Jók az ilyen tapasztalatcserék! Mindig tanulságos, ha saját gyermekünket a többi gyerekhez, saját nevelői ügyességünket más szülőkéhez hasonlíthatjuk.
Ennél is tanulságosabb azonban, amikor arról hallunk, milyen helyzetben van gyermekünk az iskolában, hogyan viselkedik ott; mit várnak tőle a tanárok; mit mond neki a pedagógus, ha jól felel, és mit akkor, ha rosszul; kit értékel nagyra - a csöndes, "jó" gyereket-e, vagy azt, akinek mindenhez van hozzáfűznivalója, aki olyan eleven, akár a tűz. S mindez elsősorban azokban a tanévekben érdekli a szülőt, amelyeket a gyerek számára nehéznek, fontosnak tart. Ilyen az első osztály, amikor a kicsi iskolába kerül, ilyen az ötödik osztály, amikor a felső tagozatba lép, s ilyen a nyolcadik osztály is, amikor már arról van szó, hogy rövidesen elhagyja az általános iskolát és szakmunkástanuló- vagy más középfokú iskolába megy.
Vissza