Gilbert kapitány

Előszó

Részlet a könyvből:
"Gilbert a kapualjban még egyszer rápillantott a karórájára. A kopott nagymutató alig mozdult. Talán félperccel mutatott többet, mint amikor legutoljára az utca sarkán gondosan megnézte.
A sarkon Roger álldogált, s kerékpárja láncával babrált.
- Csak nincs a láncnak valami baja? - hökkent meg Gilbert.
Úgy érezte, hogy a szíve összeszorul. Hiszen a kerékpárra rövidesen nagy szüksége lesz.
De kétségekre nem jutott idő. Gilbert határozott léptekkel haladt el a látszólag rá sem hederítő Roger mellett.
Félperc múlt el azóta. És talán már öt perce sem maradt addig. Öt perc. Mennyi idő! Az utcán, ha nekiindul, öt perc alatt a város régi negyedébe jutna és a kanyargó, szűk kis utcák tömkelegében eltűnhetne, mintha sohasem lépte volna át ennek az átkozott háznak a küszöbét.
- Erre is sor kerül. Majd azután! De miért jutott most az eszembe? Félnék? - kérdezi magától hitetlenkedve.
Nem, nem fél.
Zsebében megmarkolja a pisztolyát és határozott léptekkel elindul felfelé.
A második emeleten megáll. A lépcsővel szemben kétszárnyú, széles, barna ajtó. Névkártyát vagy szokásos kis réztáblát nem szögeztek rá, csak egy otromba, zöld levélszekrényt.
- Bedobjam most? - gondol hirtelen a borítékra, amelyet Borel elvtárstól kapott. Már nyúl is érte. De nem fejezi be a mozdulatot. Eszébe jutnak Borel szavai:
- Az a legfontosabb, hogyha semmi váratlan nem jön közbe, akkor mindent pontosan a terv szerint hajts végre." Vissza