Klein József

Előszó

Részlet a könyvből:
Nagybánya igézetében
Az a művészsors, amelynek megközelítésére e monográfiában vállalkozunk, elszakíthatatlan szálakkal Nagybánya múltjához - a művésztelep történetének avantgarde hagyományaihoz - szövődik.
Nagybánya.
Hány arca van ennek a városnak?
A kép, ami művészettörténeti traktátusok leírásából, egykori emlékezésekből rögződött bennünk. Nagybánya klasszikus arca. Híveinek vásznain először így jelenik meg. Nápolyi kék ég, biblikus hangulatú táj, gesztenyeerdők. Éghajlati anomália, mely nemcsak a szelídgesztenyét teszi otthonossá a hegyoldalakon, de november végére is zölden tartja a Klastromrét pázsitját. Alföld és hegyvidék találkozása. Délről és nyugatról a hegyek lábáig kúszik fel a síkság, hogy kerete már a Kárpátok vonulata legyen. Nyugatról keletre a Morgó, a Virághegy, a Kereszthegy, távolabb a Plestyor, a Sólyomkő, a Gutin és a Rozsály. A hegyek alatt, e roppant marok szorításában, ódon tornyaival, kontytetős házaival a kisváros, mely a századforulón még alig tízezer lakost számlál.
Első pillantásra is: mennyire eszményi lehetett ez a rendkívüli szépségű táj mindazoknak, akik a képírás művészetét a műtermekből a szabadba hozták ki. A századforduló természetlátó festészetének táji kerete, ihletője, sőt lényege volt... Hányan vannak, kik évtizedekkel azután sem tudtak elszakadni e táj varázsától, miután a plein air-ben készült első nagybányai képek szenzációját - a művészeti forradalmak természetes rendje szerint - új távlatú alkotások halványították el.
De nemcsak a látás- és ábrázolásmód, maga a vidék, a táj arca is megváltozik. A század első harmadában, a világháború mindent megrendítő vihara után Nagybánya országos érdekű bányászati és ipari központtá növekedik. Kontrasztjai, társadalmi ellentétei, melyek eddig is megvoltak, most láthatókká, kitapinthatókká válnak. A dús hozamú bányák, a terjeszkedő ipartelepek árnyékában - így olvassuk egy irodalmi és szociológiai értékű riportban - talán Közép-Európa legproletárabb népe robotol. Az átlagos bányászéletkor negyven év, s az emésztő föld alatti munka eredménye: ólomarc, tüdővész, asztma... A Phőnix vagy az örökké kénfüstös Fernezely kohói, sőt munkásai is témává léptek elő ott, ahol ez eddig nem volt divat.
Nagybányán ekkor festenek először ipari tájat. Vissza