A "Csiszár József" munkásőregység története

Előszó

1956. október 23-án ellenforradalmi lázadást robbantottak ki a szocializmus belső és külső ellenségei. Az azóta eltelt időszak alatt sikerült elemezni az ellenforradalom minden okát, részleteit. A történettudomány által folytatott kutatások 'teljes mértékben igazolták az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 5-i határozatában megfogalmazottakat. Az Ideiglenes Központi Bizottság a kialakult helyzet alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ellenforradalmi eseményeknek négy alapvető oka volt, amelyek már az októbert megelőző időszak előtt "egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, s együttesen vezették az eseményeket alakulásuk felé."
Az októberi ellenforradalom időszaka alatt a nemzet haladó erői a kommunisták, a népi demokrácia hívei már felismerték, hogy a nemzet és a szocializmus forog kockán. 1956. október 27-én megjelenő Szabad Nép tudósított arról, hogy Csepelen és Angyalföldön munkászászlóalj alakult az ellenforradalmárok lefegyverezésére és a népi hatalom megvédésére. Ugyanezen a napon a pártvezetés forradalmi erői kidolgozzák az ellenforradalmi gócok felszámolásának tervét. Az Esti Budapest rendkívüli kiadásában a főváros lakói a Budapesti Pártbizottság felhívását olvashatták: "Legyen vége a vérontásnak, kezdődjék az alkotó munka!"
A forradalmi erők már októberben világosan látták, hogy a fegyverrel támadó ellenséget fegyverrel kell legyőzni. Október 29-én a Rádió közölte, hogy a XI. kerületben munkászászlóalj alakult a rend fenntartására. Ugyanakkor a rendkívül bonyolult körülmények megnehezítették a forradalmi erők helyzetét. Az ellenforradalom ideiglenes sikereinek fő oka az volt, hogy a munkásosztály, a lakosság a szocializmus mellett álló többsége tehetetlen volt - egységes és határozott, a harcban nem ingadozó, a szocializmus vívmányait szilárdan védelmező vezető erő hiányában. Vissza