Előszó
A költségvetési- tehát állam- és közigazgatási, oktatási, egészségügyi, kulturális - intézmények működési sajátosságait elemezve tűnt fel, hogy a biztonságszervezés körébe sorolható ügyeknek sokszor nincs igazi gazdájuk.
A rendészeti, vagyon-, tűz-, munka-, és polgári védelmi ügyintézők gyakran formális megbízással, szakképzettség nélkül kísérik (vagy éppen meg sem kísérlik) elvégezni feladataikat. Nem ok nélkül véljük úgy, hogy a gazdasági társaságok, szervezetek "háza táján" sincs ez másképp.
A széleskörű tapasztalatok szerint ott jobban mennek a dolgok, ahol legalább egy szakképzett, ambiciózus, — a biztonságszervezés szerteágazó és összetett, egymással összefüggő feladatait értelmezni és megoldani képes — személyt bíztak meg — kapcsolt munkakörben — ezekkel az ügyekkel. Az első számú vezetőnek e tekintetben "hátországa" van, és nem véletlen, hogy az ún. fő- vagy alaptevékenységét is kevesebb kritika éri.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes főosztálya felismerve az előbbieket, képzési programot segített életre biztonságszervezői (rendészeti-, vagyon-, tűz-, munka-, és polgári védelmi) feladatot összevont munkakörben is ellátni képes szakemberek képzésére és az államilag elismert szakképzés színvonalára, korszerűsítésére is folyamatosan figyelmet fordít.
A szakképzettség az Országos Képzési Jegyzékben 5369 FEOR számon szerepel, akceptálja a köztisztviselők képesítési előírásait tartalmazó jogszabály is, valamint a személy- és vagyonőrzés szakterületén képesítésként is elfogadott.
A tanfolyamok és a vizsgáztatás fő intézményi hátterét a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézet adja.
A szakképzés tematikája és vizsgakövetelményei széleskörű, naprakész ismeretek oktatását szabják meg. A tananyagok (jegyzetek) a gyakorlati munka során jól, kézikönyvként is hasznosíthatók a nemzetgazdaság ágazataiban, a közgazdaságtanban és az államigazgatásban tevékenykedő vezetők és biztonságszervező szakemberek munkájában.
A tananyagot létrehozók igényességét — a tartalom, a szakmai- és nem utolsósorban nyelvhelyesség terén — az is indokolta, hogy egyúttal a felsőoktatásban is — figyelembe vehető és e téren sok tekintetben — hiánypótló jegyzeteket kívántak rendelkezésre bocsátani. Ezért nem engedhető meg, hogy a biztonságszervező szakképesítési követelményeket nem teljesítve, felkészületlen, arra alkalmatlan "cégek" szervezzenek tanfolyamokat.
Az külön öröm, hogy a szakterületek elismert képviselői szerint nemcsak az oktatási, hanem az önképzést, a napi gyakorlati munkát segítő kézikönyveket is sikerült e jegyzetsorozattal megjelentetni.
Vissza