Munkavédelem a fémforgácsoló szerszámgépeknél

Előszó

A balesetelhárítás tudományággá fejlődött a szovjethatalom létrejötte óta, mert feltétlenül szükség volt. olyan tudományosan megalapozott módszerekre, melyek kiküszöbölik az ipari balesetek okait. Az ipari balesetek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt mint szörnyű átok sújtották a munkásosztályt. A cári Oroszországban ,,Munkásvédelmi berendezések egyáltalán nem voltak, a munkások tömegesen váltak nyomorékká, pusztultak el a gyárakban". Az idevonatkozó nagyszámú példából csupán egyet említünk: a forradalom előtti Oroszországban, a statisztikai adatok szerint, egyedül az 1901-1912. időszakban az ipari balesetek száma két és félszeresére nőtt. ,,...A tőke ... nincs tekintettel a munkás egészségére és életének tartamára, ha csak a társadalom nem kényszeríti arra, hogy tekintettél legyen". A későbbiekben közölt, de korántsem teljes adatok sötét képet festenek a jelenkori kapitalista világban uralkodó szörnyű nemtörődömségről, amely a munkások életével és egészségével szemben megnyilvánul. Így pl. 1946 folyamán Amerikában kb. 16 500 munkás lett ipari balesetek áldozata. Ezenkívül 2 050 000 munkás sérült meg és vesztette el munkaképességét hosszabb-rövidebb időre. Ezek közül több mint 90 000 ember egész életére rokkanttá vált. Az Egyesült Államokban a legtöbb baleset a bányászatban, ércbányászatban, valamint az olaj- és gáziparban fordult elő, ahol minden 100 000 munkásra 163 halálos kimenetelű baleset esett. 1946-ban csupán az Egyesült Államok feldolgozóiparában 541 500 baleset történt, melyek közül 2500 halálos kimenetelű volt. Azt a keveset, amit a kapitalizmus az ipari balesetelhárítás terén kénytelen volt megtenni, nem a jóakarat sugallta, hanem a proletariátus osztályharca kényszerítette ki. Vissza