Munkásmozgalom-történeti tanulmányok

Előszó

A magyarországi proletariátus kialakulásának kezdete, éppúgy, mint a burzsoáziáé, még a feudalizmus időszakára nyúlik vissza. Ezekben az évtizedekben azonban még nem beszélhetünk sem munkásosztályról, sem modern értelemben vett proletariátusról. A modern, nagyüzemekben tömörülő munkásosztály kialakulása a kapitalista társadalmi rendszer uralomra jutásával kezdődött meg hazánkban: fejlődésére, gazdasági és politikai arculatára azok a tényezők nyomták rá bélyegüket, amelyek a magyarországi kapitalizmus kialakulását is befolyásolták. Ezért a magyarországi munkásság osztállyá szerveződésének vizsgálatát az 1848-as forradalom időszakában kell megkezdenünk.
Az 1848-as forradalom idején a magyarországi munkásság még kis létszámú és összetételét tekintve igen heterogén volt. Céhlegényekből, kézművesekből, manufaktúra- és bányamunkásokból, valamint városi napszámosokból, alkalmi munkásokból állott. (Összlétszáma 136 000, az ország lakosságának 1 százalékánál is kevesebb). Ellentétben a nyugat-európai, már sokkal fejlettebb proletariátussal, a magyarországi munkásság az 1848-as forradalomban nem léphetett fel önálló osztályként. Törekvései megegyeztek a forradalmat vezető haladó köznemesek és a forradalmi értelmiség követeléseivel, akik a feudalizmus szétzúzásáért, a kapitalizmus szabad kibontakozásáért, Magyarország függetlenségéért harcoltak. A magyarországi munkásság a forradalom győzelmétől nemcsak a feudális korlátok lerombolását, az ország függetlenségének megteremtését remélte, hanem a polgárjogokat, az önálló egzisztencia megszerzésének reményét, munkát, kenyeret, emberibb körülményeket is. A munkásságnak az volt az érdeke, hogy a polgári forradalom a feudális rendszert a legradikálisabban távolítsa el, és tegye szabaddá az utat a tőkés fejlődés számára. Ezért támogatta a forradalom vezető erejének balszárnyát, ezért sorakozott fel az 1848-as forradalom legradikálisabb követelései mellett... Vissza