Munkásmozgalom és kultúra 1867-1945

Fülszöveg

"Éhe a Szónak, éhe a Szépnek" - Adynak e gyönyörű szavai a költői kép zsenialitásával fejezik ki a feltörekvő osztály kulturális igényét, mely a minden modern nemzeti kultúrában jelen levő proletárkultúrát kitermeli és hordozza.
E kultúra ápolói és terjesztői a szocialista szervezetek; Magyarországon kezdetben az önképző egyletek, majd a modern szakszervezetek, illetőleg munkáspártok.
A munkásság saját osztálykultúrája tőkés viszonyok között csak nagy nehézségek árán alakulhat ki, és aligha válhat teljessé. mindenekelőtt meg kell küzdenie a nemzeti kultúra uralkodó, tehát polgári elemének hatásával. Ezt a létért folytatott küzdelmet dokumentálja kötetünk, átívelve a munkásmozgalom több korszakát 1867-től 1945-ig.
A kezdeti magyar munkásmozgalomban a tudás meglétét, illetőleg hiányát közvetlenül összekapcsolták a szabadság meglétével, illetőleg hiányával. Az első magyar szakegylet, a nyomdász Szakegylet Táncsics Mihálytól kölcsönözte jelmondatát: "Műveltséggel szabadságra!"
A munkásmozgalom terebélyesedésével lombosodik kulturális mozgalma is. Feltűnik a munkásirodalom, megjelennek a munkásköltők és azok a kiadványok (Népolvasótár, Népszava naptár), melyek e költészet eredményeit csokorba kötik. megindulnak a szakszervezetekben a tudományos-kulturális, a mindennapi és szakmai ismereteket nyújtó tanfolyamok, és közvetlenül az első világháború előtt szárnyat bont a munkásszínjátszás is. A szocialista mozgalom egyre többet és egyre behatóbban foglalkozik a közoktatással. A nemzeti kultúra nagyjait (Ady, Bartók, Kodály) megvédi a kicsinyes és értetlenkedő gáncsoskodókkal szemben.
Az 1918-1919-es forradalmak meghozták a kulturális élet forradalmát is. A munkásmozgalom és a szocialista gondolat a párthelyiségekből és a szakszervezeti összejövetelekből kilépve fokozatosan behatol az egész színházi életbe, a sajtó, a könyvkiadás, az oktatás, a nemzeti és kulturális élet minden területére. A forradalmak, és különösen a Tanácsköztársaság felkarolja a munkáskultúra legjobb hagyományait, és olyan új intézményekkel gazdagítja, mint a Marx-Engels Munkásegyetem, a műalkotások és műgyűjtemények államosítása és közszemlére tétele.
Az ellenforradalmi rendszer 1919 után Pogány József szavaival "Nemcsak az eleven embert, hanem az élő forradalmi gondolatot is máglyára veti". A két világháború közötti magyar munkásmozgalom szociáldemokrata és kommunista ága szétváló folyama egy kétségbeejtően nehéz helyzetben visszatér az elődök hagyományaihoz és új színekkel is gazdagítja a kulturális örökséget (dal- és szavalókórus mozgalom).
A munkásmozgalom olyan kiváló alkotókkal gazdagítja a nemzeti kultúra panteonját, mint Kassák Lajos, Derkovits Gyula és József Attila, s ezzel mintegy előrevetíti a nemzeti kultúra új, immár szocialista szakaszát. Vissza