Előszó
Az 1992. évi XXII. törvényként megjelent Munka Törvénykönyve a munkajogi szabályozás történetében új korszakot nyitott.
A megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokon belül a munkaerővel való gazdálkodás mindinkább termelési tényezőként jelenik meg, ennek következtében a munkaerőpiac is fokozatosan a gazdasági piac részévé válik, annak elvei, szabályai alapján kezd működni. A munkaviszony alanyainak érdekei is eltérőek lesznek, s az így kialakuló érdekkülönbségeken alapuló kapcsolatok - a korábbi közigazgatási jellegű szabályozás helyett - ún. piackonform szabályozást igényelnek, ahol az állam tulajdonosi funkciója helyett mindinkább a felek magánjogi konszenzusa lép a szabályozás előterébe. A felek egymás közötti kapcsolatában a megállapodáson nyugvó rendezési elv felel meg inkább a munkaviszony sajátosságainak.
Természetesen a munkaviszonnyal kapcsolatos alapvető jogi szabályokat továbbra is a törvény rendezi, teszi ezt akkor is, ha az állam jogi beavatkozásának erőteljes visszaszorításával a kogens (kötelező) jogi szabályozás a minimál-jogosultságok szintjére szorul. A jogalkotó ugyanis figyelmet fordít egyrészt a felek viszonyában a munkavállaló gazdasági esélyegyenlőtlenségére, a munkaviszony legfontosabb tartalmi elemeinek garanciális biztosítására, másrészt a munkavállalók számára kedvező feltételeket teremtő kollektív jogosultságok fenntartására, illetve érdekegyeztetési intézményrendszerek működtetésére.
Az új Munka Törvénykönyve e sommás megfogalmazás feltételeihez igazodva szabályozza a versenyszférában a munkaviszonnyal kapcsolatos fontosabb kérdéseket. Az állami, illetve az önkormányzati szférában ugyanakkor a jogalkotó külön (közszolgálati, illetve közalkalmazotti) törvényekben rendezi a jogviszonnyal kapcsolatos alapvető jogszabályokat.
Az eltérő szabályozás alapja elsősorban a munkáltató eltérő (az állam és az önkormányzat tulajdonosi) pozíciójából és nem eltérő tevékenységéből ered.
Az elmondottakból is kitűnik, hogy a piacgazdaság igényeihez igazodó és e sajátosságoknak jobban megfelelő magánjogi jellegű szabályozás a jogalkalmazók, ezen belül is elsősorban a munkaviszony alanyai, a munkáltató és a munkavállaló számára újszerű és némelykor igen nehéz feladatot állít a munkaügyi gyakorlat kialakításához. E gondolatot messzemenően megerősíti a törvény megjelenésével külön szervezetek által rendezett oktatásokon felvetett elvi és gyakorlati kérdések özöne.
A szerző az azonos címmel 1992-ben megjelentetett első kiadványával a bírói gyakorlatban éppúgy, mint a munkaügyi jogalkalmazás egyéb területén kezdetlegesen megindult gyakorlat alapján a leginkább előforduló kérdések és azokra adott válaszok feldolgozásával kívánt - indulásként - segítséget nyújtani a Munka Törvénykönyve megismeréséhez és alkalmazásának egységes alakításához.
A bírói gyakorlat az elmúlt években tovább alakította és finomította az Mt. rendelkezéseinek alkalmazhatóságát. Ehhez természetesen hozzájárult a jogalkalmazási gyakorlat helyi, munkáltatói szinten történő alkalmazása is.
Vissza