Munkagödör

Fülszöveg

Andrej Platonov (1899-1951) azok közé tartozik, akiknek teljes életművét csupán napjainkban tehette hozzáférhetővé a szovjet könyvkiadás. Az író sorsa sem alakult simán. Ifjúkorában munkás volt, majd mérnöki képesítést szerzett. 1921-től jelentek meg írásai. Elbeszéléseiben azt kutatja, hogy a nép különböző rétegei milyen úton jutnak el a forradalomig, s hogyan fogadják társadalmi környezetetük változásait. 1946-ban Visszatérés című elbeszélése miatt a szovjet katona és caslád megrágalmazásával vádolják meg és - mint korábban is jó ideig - kiszorul az irodalmi életből. 1958 óta művei több válogatásban ismét megjelenthettek, s az újrafelfedezés erejével hatottak a szovjet irodalomban és külföldön is. Kötetünkben szereplő két regénye, a Munkagödör, amelyben egy "összproletár-ház" felépítésén fáradoznak, és Az ifjúság tengere, amely a groteszk eszközeivel azt ábrázolja, hogyan nem szabad egy társadalmat fölépíteni, 1986-ban és 1987-ben jelent meg első ízben. Platonov családi archívumában megmaradtak a regény kéziratos változatai. Néhány változatban a regény (a Munkagödör) a következő szöveggel fejeződik be: "Elpusztul-e, mint Násztya, a Szovjetunió, - vagy felnőtt ember, történelmileg új társadalom lesz belőle? Ez a nyugtalanító érzés határozza meg a témát, miközben a szerző a művet írta. Lehet, hogy a szerző tévedett, amikor a leányka halálában a szocialista nemzedék pusztulását ábrázolta, de ez a tévedés annak köszönhető, hogy nagyon aggódik valamiért, valami nagyon fontosért, aminek az elvesztése egyenértékű nemcsak az egész múlt, hanem a jövő rombadőlésével is." Vissza