Előszó
Részlet a kötetből:
EMLÉKEK ÉS LELETEK.
A MŰEMLÉKEK KUTATÓINAK XII. KONGRESSZUSA.
(1911 szeptember.)
Mint a Műemlékek Országos Bizottságának képviselője vehettem részt ezen a kongresszuson, a melynek különösen két körülmény adott nagy jelentőséget. Ezek az összejövetelek (Tagfür Denkmalpflege) az 1900. évben kezdődtek a német birodalomban - az elsőnek Drezda volt a székhelye - azóta évente egy-egy német városban üléseztek, most először gyűltek össze a műemlékek ügyének munkásai Németország határain kívül, Salzburgban, szeptember 13. - 15-én. A műemlékek védelmének föllendülése Ausztriában, - a műemlékek leltározásának nagy energiával megindult, rövid idő alatt is irigylésreméltó eredményeket föltüntető munkája, az osztrák központi bizottság modern elveken alapuló új szabályzata, az osztrák műemléki törvényjavaslat - mindez kellőképen igazolta az összejövetel helyének megválasztását. E mellett a műemlékek védelmének ügye mellé egy másik, hasonló irányú, azt törekvéseiben kiegészítő mozgalom szegődött társul: a Bund für Heimatschutz, mely a hazai tájak, községek, sőt népviseletek és népszokások megóvását tűzte ki czéljáúl és immár országszerte kiterjedt hatalmas szervezettel és czéltudatos propagandával igyekszik feladatát megoldani. A Tagung für Denkmalpflege und Heimatschutz általánosabb, szélesebb körű kérdések megoldását tűzte maga elé. Míg a műemléki értekezletek, főleg eleinte, egyes építészeti emlékek fenntartásánál, helyreállításánál követendő eljárások, módszerek megállapításán fáradoztak, most magasabb czélok lépnek előtérbe és a városok, falvak, romok, tájak jellegzetes képének megmentésére irányuló törekvés oly tárgyakra is kiterjeszti figyelmét, amelyek azelőtt, tisztán «műemléki» szempontból alig játszottak szerepet A városi élet, a nagyipar rendkívüli föllendülése, a közlekedés új útjai és fokozott igényei mindinkább megnehezítik a régi, történeti, művészeti és festői szempontból becses állapot fenntartását. A helyesen értelmezett védelmi tevékenység nem is tekintheti czéljának azt, hogy a fejlődésnek útját állja, de találhat oly eszközöket, a melyek alkalmazása a modern élet jogos követelményeinek megsértése nélkül is sokat megmenthet abból, a mit a múlt reánkhagyott.
Nem szándékszom valamennyi előadást ismertetni, csak azok gondolatmenetét vázolhatom ezen a helyen, a melyek általánosabb érdekűek és a melyekből tanulságokat vonhatunk le a mi hazai viszonyainkra nézve is.
Vissza