Munkácsy: Krisztus-trilógia

Előszó

"...midőn a reformáció szelleme a levegőben ült, s a világnézet megváltozott, a festészet is megmásult szellemben fogta föl Jézust (...) Az a megváltó, akiről az evangéliumok írnak, nem trónol a mennyországban, az Atya jobbján, hanem ma is kötünk él, jár, kel: ma is megvigasztalja a szomorodottakat és téríti a bűnösöket. Íme: előttetek áll (...) Ő a ti jó barátotok és testvéretek, ő az ember fia" - írta Lyka Károly 1891-ben. A fiatal művészettörténész a reformáció hatásár vezette vissza azokat a változásokat, amelyek a 19. század végén erőteljesen átformálták az egyházi művészet arculatát. Ekkoriban az egyház és az állam szilárdnak tűnő egysége - főként a nemzetállamok erősödése miatt - megbomlott, és ez megváltoztatta a vallási tanokat, valamint a keresztény művészet hagyományait is. Újraértelmezték a Biblia egyes sorait, és azokat a jelenhez igazítva más-más tartalommal töltötték meg. A festészetben több irányzat élt egymással párhuzamosan, de közülük az orientalizáló historizmus volt a legnépszerűbb, melynek lényege a lélektani ábrázolás és a történeti hűségre alapozott realizmus volt. Ennek egyik meghatározó képviselője, Ernest Renan Jézus élete címfű könyvében Krisztust isteni rangjától megfosztva, dicsfény nélkül, a világot megváltó emberként ábrázolta, aki bátran szállt szembe a hatalommal a hit és az igazság védelmében. Krisztus élete ily módon a harcos, tetteit akár saját halála árán is vállalni tudó ember mindig aktualizálható, örök érvényű szimbólumává vált.
E megváltozott világkép és művészeti felfogás Munkácsy számára sem volt ismeretlen, hiszen rendszeresen látogatta Európa nagy múzeumait. A régi mesterek közül elsősorban Rembrandt tett rá mély benyomást, aki Jézus alakjában már a szenvedő embert örökítette meg. Hollandiában láthatta Frans Hals munkáit is, amelyeket német festőbarátai, Fritz von Uhde és Max Liebermann társaságában csodált meg. Ők - csatlakozva az új irányzatokhoz - Jézust hétköznapi emberként ábrázolták képeiken. Munkácsy jó barátja volt Haynald Lajos kalocsai érsek is, aki az egyházat megújítani akaró, liberális szemléletű főpapok közé tartozott. Renan könyvét Charles Sedelmaeyer műkereskedő juttatta el hozzá, akivel 1878-ban tízéves szerződést kötött, többek között történelmi témájú képek megfestésére és eladására. Sedelmeyer azonban nagyobb fantáziát látott a Krisztus-témában, különösen, mivel Gustave Doré francia festő monumentális Krisztus-képeivel éppen ekkoriban nagy sikert aratott, főként Angliában. A téma újszerű megjelenítése iránt világi körökben komoly érdeklődés mutatkozott, emellett az egyház már nem volt az a biztosan fizető megrendelő, mint évszázadokon keresztül. Vissza