Előszó
Azt hisszük, idővel egyre világosabbá fog válni az, hogy képzőművészetünk történetének a XIX. század volt eddig a legnagyobb korszaka. Ebben a korszakban vált a művészet a magyar nemzeti életnek szerves alkatrészévé, ebben a században éltek és működtek legnagyobb tehetségű művészeink. Ennek a századnak magyar művészettörténete a fokozatos emelkedésnek és a következetes nemzeti önállósulásnak története lesz.
A magyarság művészi tehetsége, amelynek kibontakozását soká gátolták a szerencsétlen viszonyok, a XIX. század szerencsésebb légkörében olyan gyorsan virágzott ki, mint a tropikus növények a természet éltető melegében. Csak az kellett hozzá, hogy a társadalmi és szellemi élet fellendülése meginduljon; mihelyt ez megtörtént, a művészet fája magától kizöldült és kivirágzott. Az időrendben éppen ezért a művészet volt az utolsó. A század nagy művészei még gyermekek voltak, midőn gróf Széchenyi István a politikában és társadalomban, Vörösmarty Mihály pedig az irodalomban a reform nagy művét már végrehajtotta.
Különös végzése a sorsnak, hogy ezek a nagytehetségű művészek jóformán mind ugyanabban az évtizedben születtek. Alig néhány éven belül adta a kedvező végzet mindnyájukat nekünk, Székelyt, Lotzot, Madarászt, Munkácsyt, Paált, Benczúrt, Szinyeit, Mészölyt, Izsót és a többieket. Mintha századok nélkülözését egyszerre akarta volna helyreütni a természet, mintha rég visszafojtott energiák egyszerre jöttek volna működésbe.
A jeleseknek ebből a pleiadjából is különös fénnyel ragyog ki Munkácsy Mihály neve. Ő volt a legnagyobb a nagyok között.
Mit jelent Munkácsy művészete számunkra?
Jelenti mindenekelőtt azt a fényt és dicsőséget, amelyet minden nagyszabású tehetség saját nemzetére áraszt.
Jelenti továbbá azt, hogy a magyar nemzeti jelleg a művészet legmagasabb rendű nyilvánulásainak sincs ártalmára, sőt emeli és gazdagítja azokat, mert sajátos és eredeti vonást ad hozzá az emberi szellem általános értékeihez. Munkácsy azokban a műveiben emelkedett legmagasabbra, amelyekben megtartotta kapcsolatát hazájának népével és földjével.
Vissza