A halálraítélt sziget (dedikált példány)

Fülszöveg

"Összegyűjtött elbeszélések", "novellás" vagy "elbeszélés"-kötetek és más ehhez hasonló gyűjtemények napvilágra jöttét a fülszövegek ilyesfajta formulákkal szokták kommentálni: "Iksz-ipszilonn első elbeszélései...", vagy: "az író új elbeszélései (novellái)...", vagy: "legújabb elbeszéléseiben az író..." stb. stb.
Nos, lássuk, mennyiben újak A halálraítélt sziget c. könyv írásai. A címadó mű 1970-ben készült, 1971-es első kötetem darabjaival egyidőben, melyek közé azért nem került be, mert a képlet-szituáció filozofikus őrjöngése megzavarta volna "Jánoska hullái"-nak szakadatlan s olykor öntudatlan bohóckodását. Az időrendben legkésőbbi mű, a Csipkesivatag, amelyben a magam és ezen túl kevert fajú népem számomra mindig is döbbenetes európai magányosságát próbáltam egy afféle jól koncentrált költői ökölcsapássá fogalmazni, az évtized legvégén íródott, mondhatnám annak utolsó pillanataiban. A kettő közti tíz év teljességgel szétszórt terméséből való válogatás a többi mű, amelyekben hol ember- és életismeretem trezorjának egy-egy darabkáját váltottam a folyóirat-szerkesztőségek által kínált aprópénzre, hol a magam néha már-már elviselhetetlen szenvedését. Tematikai különbözőségükön, "régi"-ségükön túl így hát csak egyvalami teszi egy kötetbe kívánkozó füzérré ezeket az írásokat, s ez: múlhatatlan, eszelős érdeklődésem az Ember iránt. A "Tettestárs" iránt, akit valaha "nyájas Olvasó"-nak neveztek, s aki velem együtt felelős a pusztuló szigetek sorsáért. Vissza