Munkács Város uj Monografiája I-II.

Előszó

E könyv, melyet kezedben tartasz, több mint 90 évvel ezelőtt látott napvilágot, egy olyan korszakban, amikor a hon, a szülőföld múltjának az ismerete nem kényszer vagy bűn volt, hanem kötelesség és erény, a műveltség, a társadalmi megbecsültség és a hazafiasság elválaszthatatlan jellemvonása. Egy olyan korszakban jelent meg, amikor még a monográfiák tartalmuknál fogva és terjedelmileg is megfeleltek a szónak tulajdonított s a tudományos művekre alkalmazott jelentésének. Egy olyan korszakban, amikor még voltak szűkebb pátriánkban emberek, akik úgy emberi tulajdonságaik révén, mint képességeik és tudásuk alapján képesek voltak ilyen művek megírására, s akik többre becsülték a tudományt, mint önmagukat...
Ma újra a „monográfiák" korát éljük. Csak valahogy ezek a monográfiák - legalábbis itt, nálunk - már nem olyanok, mint régen. Legtöbbjük inkább brosúrára emlékeztet, s gondok vannak a tartalommal is. Igaz, ha végiggondoljuk Kárpátalja történelmének legutóbbi fél évszázadát, nem is igen várható el, hogy történelemtudományunk egyik napról a másikra visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Addig is, amíg ez megtörténik, s hogy mielőbb megtörténjék, vissza kell nyúlnunk azokhoz az időkhöz, azokhoz a művekhez és azokhoz az emberekhez, amelyeket és akiket nemcsak a múlt emlékeiként és szereplőiként tartunk számon, hanem úgy is, mint mércét, amelyet ha nem is túlszárnyalni, de legalább megütni igyekszünk...
Az ajánlott mű szerzőjét, vidékünk ismert régészét, történészét, néprajzkutatóját és közéleti személyiségét, Lehoczky Tivadart ma már aligha kell bemutatnom az olvasónak. Neve ismerősen cseng mindazok számára, akik valaha is megpróbálkoztak részletesebben megismerkedni Kárpátalja történelmével. Ami pedig jelen művét illeti - melynek egyébként 1907-es megjelenése óta ez lesz az első kiadása -, arról hadd beszéljen a könyv maga. Vissza