Mundus Imaginalis

Előszó

A harmincadik életévét még nem betöltött csíkszeredai fiatalember DLA hallgatóként munkálkodik a budapesti Képzőművészeti Egyetemen. „Megrajzolni egy "sóhajtásnyi életet" - vallja ars poeticájában. A költői látásmód nem áll távol tőle (több irodalmi kötet illusztrálására kérték fel), sorozatai üzenetét/esszenciáját pedig írásokban-lábjegyzetekben is rögzítette. Amikor illusztrál, akkor sem hajlandó arra, hogy egyszerűen csak képileg jelenítse meg literátor gondolatait, hanem olyan önálló műalkotások készítésére törekszik, melyek nem csak az irodalmi textus ábrázolására szolgálnak, hanem a háttértörténet nélkül is képesek megállnia ki saját lábukon. Rövid, ám tömény pályafutása során mindenféle technikát kitanult, bár egyedül a kőnyomat, a litográfia az, amitől máig ódzkodik, mivel az alkotás folyamatában mindig tudni akarja, mit csinál, menet közben is szeretné kontroll alatt tartani a művet, hogy utólag ne érjék meglepetések. Sokáig a színekkel sem foglalkozott, csupán fekete-fehérben (és azok számtalan átmenetében) gondolkodott. Annyi van belőlük, melyiket kedveljem? - kérdezte magától. Az utóbbi két évben viszont kinyílt, elindult a kolorítás felé. Részegh Botond a jelen kiállításra hat sorozatát hozta el. Technikailag van itt aquatinta, aquaforte, kolográfia, mezzotinta, rézkarc is, de többségében vaslemez alapon dolgozik, hiszen azon a visszacsiszolások által változatos árnyalatok jönnek létre, a szürkék és kékek gazdagon modulálnak. A kiállítás legnagyobb méretű és talán legjobb munkái Dosztojevszkij egyik jegyzetére („A gondolat, az ötlet, egy maradéktalanul szép embert ábrázolni.") utalnak. A maradéktalanul szép ember nyomatain a teljes képfelület kitöltött, egyszerre van jelen a statikusan merev és a mozgás. Vissza