Múltunk 2021/1-4.

Fülszöveg

A második világháborút követően az európai országokban megszilárdult a jóléti állam, és a későbbi évtizedekben az univerzalitás irányába fejlesztették. Esping-Andersen kategóriáiból kiindulva a jóléti állam egy kevert, konzervatív-szociáldemokrata típusa alakult ki az 1945 utáni Magyarországon. A térség más országaihoz hasonlóan a háború utáni rekonstrukció nehézségei elősegítették a társadalmi szolidaritás megerősödését, ami a társadalmi reformprogramoknak dinamikát biztosított. Mivel e tekintetben a győztes Nagy-Britannia és Franciaország igen jelentős lépéseket tett, ezért ezek az országok 1945 után még inkább példaképpé válhattak. A korábbi rendszer kontinuitását mutatja, hogy a háború alatt kidolgozott jóléti terveket hajtották végre 1945 után, tehát erőteljes kontinuitás tapasztalható a háború előtti és alatti szociálpolitikával.
(Cora Zoltán: A magyarországi szociálpolitika és a posztháborús állapot [1944-1947]: rekonstrukció, stabilizáció, alternatívák)
A budapesti VI.... Tovább

Fülszöveg

A második világháborút követően az európai országokban megszilárdult a jóléti állam, és a későbbi évtizedekben az univerzalitás irányába fejlesztették. Esping-Andersen kategóriáiból kiindulva a jóléti állam egy kevert, konzervatív-szociáldemokrata típusa alakult ki az 1945 utáni Magyarországon. A térség más országaihoz hasonlóan a háború utáni rekonstrukció nehézségei elősegítették a társadalmi szolidaritás megerősödését, ami a társadalmi reformprogramoknak dinamikát biztosított. Mivel e tekintetben a győztes Nagy-Britannia és Franciaország igen jelentős lépéseket tett, ezért ezek az országok 1945 után még inkább példaképpé válhattak. A korábbi rendszer kontinuitását mutatja, hogy a háború alatt kidolgozott jóléti terveket hajtották végre 1945 után, tehát erőteljes kontinuitás tapasztalható a háború előtti és alatti szociálpolitikával.
(Cora Zoltán: A magyarországi szociálpolitika és a posztháborús állapot [1944-1947]: rekonstrukció, stabilizáció, alternatívák)
A budapesti VI. kerületi tanács május 23-i ülésén Angyal Gyula úgy vélte, hogy a tanács nincs abban a helyzetben, hogy saját esze és belátása szerint cselekedjék. Felülről ellentmondásos rendeletek jönnek, amelyeket nem lehet végrehajtani, és „habár minden hatalom elvben a katona- és munkás-tanácsok kezében van, a valóságban ezek a tanácsok gyámság alá vannak helyezve. (Úgy van!)" Úgy nyilatkozik, hogy ha nem lesz változás, akkor az intézőbizottság lemond. Megígérik neki, hogy az 500-as bizottság előtt szóba fogják hozni a felvetését. Az autonómia hiánya még az olyan szakterületen is problémát jelentett, mint a közegészségügy, mert a helyi tisztiorvos nem cselekedhet saját belátása szerint. „Az a baj, hogy sajnos nincsen szabad kezük - az volna a leghelyesebb, ha a kerületeknek szabad kezet engednének, saját belátásuk szerint cselekedhetnének." Zubor Gyula felszólalásában úgy vélte, hogy „itt nem proletárdiktatúra, hanem népbiztos diktatúra van".
(Csorna Lajos: Forradalmi kormányzat és önkormányzat konfliktusa 1919-ben.
Munkástanácsok Magyarországon) Vissza