Múltunk 2015/2.

Fülszöveg

Az antiszemitizmus vádját Prohászka egyrészt azzal utasította vissza, hogy elismerte egyes zsidók pozitív tulajdonságait, másrészt megfogalmazta a jó zsidó-rossz zsidó közötti különbségtételt. E két elem később is többször felbukkan az antiszemita címkétől való elhatárolódások során. Ugyanakkor ezekben az 1918. nyári megnyilatkozásaiban Prohászka nem hagyott kétséget afelől, hogy csak a dehonesztáló minősítés ellen tiltakozott, valójában továbbra is a zsidók kollektív megkülönböztetésére és velük szemben a keresztény magyar társadalom mozgósítására helyezte a hangsúlyt. A jobboldali közvélemény számára például az antiszemitizmus deklaratív tagadásánál sokkal vonzóbbak voltak az olyan egyidejű kijelentések, mint például: „Nem akarom az én magyar népemet feláldozni más hatalmas fajtának és annak erőszakban, vagy pedig intelligenciában túltengő erejének." Vagy: „Vigyáznunk kell nekünk, nehogy az antiszemitizmus vádjától félve behunyjuk szemünket nemzeti veszedelmek elől."
Az egyre... Tovább

Fülszöveg

Az antiszemitizmus vádját Prohászka egyrészt azzal utasította vissza, hogy elismerte egyes zsidók pozitív tulajdonságait, másrészt megfogalmazta a jó zsidó-rossz zsidó közötti különbségtételt. E két elem később is többször felbukkan az antiszemita címkétől való elhatárolódások során. Ugyanakkor ezekben az 1918. nyári megnyilatkozásaiban Prohászka nem hagyott kétséget afelől, hogy csak a dehonesztáló minősítés ellen tiltakozott, valójában továbbra is a zsidók kollektív megkülönböztetésére és velük szemben a keresztény magyar társadalom mozgósítására helyezte a hangsúlyt. A jobboldali közvélemény számára például az antiszemitizmus deklaratív tagadásánál sokkal vonzóbbak voltak az olyan egyidejű kijelentések, mint például: „Nem akarom az én magyar népemet feláldozni más hatalmas fajtának és annak erőszakban, vagy pedig intelligenciában túltengő erejének." Vagy: „Vigyáznunk kell nekünk, nehogy az antiszemitizmus vádjától félve behunyjuk szemünket nemzeti veszedelmek elől."
Az egyre élesebb sajtópolémia során Vázsonyi Vilmos (1868-1926) volt igazságügy-miniszter sokatmondó Elég volt! című cikkében utasította vissza a Prohászkától származó, illetve az ő útmutatására növekvő zsidóellenes hisztériát. A kritikák, illetve a bátorítások együttes hatására a püspök a korábbiaknál is jelentősebb hatású cikkben foglalta össze a zsidósággal kapcsolatos gondolatait. Szempontunkból ez azért különösen érdekes, mert Prohászka itt használta tudomásom szerint először nyilvánosan a „hungarizmus" kifejezést.
(Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a „hungarizmus" fogalmának genezise) Vissza