Múltunk 2014/3.

Fülszöveg

„Sikerein felbátorodva de Gaulle ügyesen kijátszotta Churchillt is, Rooseveltet is. A „Szabad Franciaország" ott bocsátkozott harcokba, ahol csak tudott. Egységei nem várták be a szövetségeseket, így súlyos veszteségeket szenvedtek. A hatalmas véráldozattal a franciák sikeresen tehermentesítették az előrenyomuló szövetségeseket A németek ugyanis több hadosztályt irányítottak át, hogy segítse a francia Milice-t az FFI ellen harcolni. De Gaulle - ahogy egyik életrajzírója írta - abszolút erkölcsi kötelességnek és megkerülhetetlen szükségszerűségnek látta, hogy csapatai annyira járuljanak hozzá országuk felszabadításához, amennyire csak tudnak. [ ] 1944. augusztus 17-én Laval megtartotta a Vichy Köztársaság utolsó kormányülését. Augusztus 20-án - amikor a szövetséges és a gaulle-ista erők már csak pár nap távolságra voltak Párizstól - a németek Belfortba hurcolták őt és Pétain-tt is. Belfortból szeptember 7-én Sigmaringen kastélyába szállították őket tovább. A németek egészen... Tovább

Fülszöveg

„Sikerein felbátorodva de Gaulle ügyesen kijátszotta Churchillt is, Rooseveltet is. A „Szabad Franciaország" ott bocsátkozott harcokba, ahol csak tudott. Egységei nem várták be a szövetségeseket, így súlyos veszteségeket szenvedtek. A hatalmas véráldozattal a franciák sikeresen tehermentesítették az előrenyomuló szövetségeseket A németek ugyanis több hadosztályt irányítottak át, hogy segítse a francia Milice-t az FFI ellen harcolni. De Gaulle - ahogy egyik életrajzírója írta - abszolút erkölcsi kötelességnek és megkerülhetetlen szükségszerűségnek látta, hogy csapatai annyira járuljanak hozzá országuk felszabadításához, amennyire csak tudnak. [ ] 1944. augusztus 17-én Laval megtartotta a Vichy Köztársaság utolsó kormányülését. Augusztus 20-án - amikor a szövetséges és a gaulle-ista erők már csak pár nap távolságra voltak Párizstól - a németek Belfortba hurcolták őt és Pétain-tt is. Belfortból szeptember 7-én Sigmaringen kastélyába szállították őket tovább. A németek egészen novemberig megtartották a folyton mozgásban és „száműzetésben lévő" francia „ideiglenes kormányt". Az Ellenállás augusztus 19-én felkelést robbantott ki Párizsban, Marseilles-ben és még néhány más helyen. Több napig tartó kemény harc után Leclerc tábornoknak a szövetségesek oldalán harcoló „Szabad Francia" hadosztálya augusztus 24-én bevonulhatott Párizsba. Komoly áttörést jelentett ez a harcoló francia alakulatok megítélése szempontjából, hiszen a szövetségesek Párizs elkerülésével akartak Németország felé vonulni. A Vichy Köztársaság szívósságát bizonyítja, hogy a főváros felszabadítása előtt néhány nappal még indultak zsidókat deportáló vonatok Drancyból Auschwitzba. Az utolsó konvoj július 30-án hagyta el a fővárost. Párizs felszabadítása miatt de Gaulle jó reményeket fűzhetett ahhoz, hogy a szövetségesek kénytelenek lesznek elismerni kormányát, bár erre október 23-ig várnia kellett. Az egyik fronton tehát győzelmet aratott."
(Szűcs Anita: Mozgalomból állam? A francia ellenállási mozgalom szerepe a második világháborúban) Vissza