Múltunk 2014/2.

Fülszöveg

„A központi díszítőelemek kreálása a korszakvállalkozó kedvű képzőművészeire várt. A fiatal festőknek Jó kereseti lehetőséget nyújtott a különböző dekorációs vásznak elkészítése. A vadhajtások ezt a területet sem kímélték. A Dekorációs Nemzeti Vállalat egykori dolgozójának visszaemlékezése szerint a művészek között is bevezették az ötperces mozgalmat, ami annyit tett, hogy mindenkitől elvárták, öt perccel hamarabb érjen be a munkahelyére, és ragadjon ecsetet, ceruzát. Bekerült az újító tervek közé a portréfestészet normázása Is: legyen külön kabátfestő, fejfestő, bajuszfestő, ki mihez ért Jobban. Emellett az éberség Jegyében az etalon Rákosi-portrét, amelyről a többit másolták, minden este be kellett zárni a páncélszekrénybe.
A dekoráláson túl a népnevelőket úgynevezett szemléltető eszközökkel is ellátták. A szocialista látványagitációban kiemelt szerepe volt a faliújságnak: visszatükrözte az államszocialista rendszer logikáját. A faliújságot kollektíven szerkesztette a szerkesztőbizottság, ellenőrizte a helyi pártszervezet faliújság-felelőse, a szerzőket kiképezték a faliújság-író tanfolyamokon, az eredményeket és sikereket pedig a faliújság-kiállítások és versenyek demonstrálták. Emellett központilag is készültek faliújságok, valamint „vegyes" kiadványok is napvilágot láttak. Ezek előre gyártott cikkeket, képeket tartalmaztak, de adtak teret a helyi szerkesztőknek is. A felületet a lokális és az országos történések kapcsolódási pontjaként szerették volna működtetni, emellett - biztosítva a verseny nyilvánosságát - tipikus helye és fóruma volt a versenykihívásoknak és a versenykihívás! válaszoknak is. A népnevelőknek erősíteniük kellett a faliújság tömegkapcsolatait, az eredményt a beérkezett levelek mennyisége mutatta. A leghűségesebb levelezők azonban ők maguk és a szakszervezeti bizalmiak voltak." Vissza