Múltidéző

Előszó

Kelemen Ágnes e legújabb könyvében visszatekint életének ifjúságára, és kicsit a ma viszonyait is megvilágítja: milyen események alakították a mai világot, milyen szokások közt nevelkedhetett az író, költő? Milyen korban élt, és mit hozott magával, milyen kis gyökérzetbe tudott kapaszkodni, hogy mára több kötetes íróvá, költővé avathatja kora?
Múltbanéző, sejtelmes cím és egy kis önéletírás mellett pszichológiai megvilágítás is. A szerző stílusa is újszerűen tér el az eddig megszokott regényféleségektől. Nincs párbeszéd; monológ az egész leirat, önmonológ, amire képesség kell, személytelen-személyes önvallomás, mint Jeane Folleine létszerűsége - persze nem összehasonlításként írtam, de a stílusmegegyezés mindenképpen fennáll.
Kelemen Ágnes kitüntetett írója a Cserhát Művész Körnek. Már több pályázaton is bemutatkozott prózai írásaival, ötletszerűségével és azzal az erényével, hogy személytelen-személyes gondolatisága üzenet a beteg és zavart világ számára, hogy sosem szabad feladni azt, ami érték, és tenni kell a tennivalóinkat, mert csak úgy győzhetjük le az időt a gondolatiságával együtt, hogy alkotunk és próbálunk fennmaradni embertársaink javára.
Kelemen Ágnes könyvei mindig didaktikusán próbálnak üzenetet közvetíteni, hisz saját sorsának sejtelmeit is úgy írja meg, hogy tanulsággá váljanak szavai, és a felnövekvő generációk tanuljanak belőle, így válhat az író a mindennapok tanítójává és sorstervezőjévé is egyben. Ilyen sorstervező Kelemen Ágnes írónő, aki újból hitet tett e könyvével is, a múltidézéssel a jelen, sőt a jövő problémáira, mint azt tőle már megszoktuk. Vissza