Max Havelaar/Éltető halál

Előszó

MULTATULI.

Hollandiát tengeri kereskedelme és hosszú időn át folytatott gyarmatpolitikája nagy anyagi jóléthez juttatta. Ennek a vagyonnak legfőbb forrásai a távoli Keleten szerzett gyarmatok, honnan a nagy kereskedelmi vállalatok hajói nyers áruikkal és fűszerekkel gazdagon megrakva érkeznek mind a mai napig vissza a holland kikötőkbe. Hollandia népének szelleme, mi sem természetesebb, hogy erősen kereskedői jellegű. A vagyonszerzés állandó módja mindenkor rányomja a maga bélyegét a néplélekre, de különösen ama osztályok életfölfogására, amelyeknek a kereskedelem vagy ipar adott formája létalapjukat alkotja.
Az irodalom, a művészet, az emberi lélekből fakad; lelki szükségleteket elégít ki. A holland irodalom a XIX-ik század elején a jóllakott, kényelmesen és zavartalanul emésztő nyárspolgárok irodalma volt. A költészet a vaj- és sajtzsirtól csöpögő és fénylő polgári jóléthez szelídült, melynek szárnyas lovát ájtatoskodó kálvinista tiszteletesek tartották féken. Minden irodalmi miinek megvolt a maga jól kiszabott formája. Tartalmilag pontosan meg volt határozva, hogy az egyházi énekes- és imádságoskönyveken kivül milyen az a „jó könyv", amely egy tisztes polgárcsalád tagjainak a kezébe illik. A költészet az „isten, király és haza" dicsősegét ápolta, ha pedig más tárgykörből merítette anyagát, akkor föltétlenül vigaszt kellett nyújtania s bizonyságot kellett tennie amellett, hogy minden gonosz elveszi végül jól megérdemelt büntetését. És ami ennek a költészetnek másik főerénye volt: a költök minduntalan a „családi boldogságról és családi békéről" énekeltek; minduntalan vissza-visszatértek a családi képeslapokban és almanach okban „az első tejfogról", vagy ennek vagy amannak a kedves rokonnak, bácsinak vagy nénikének az „első ősz hajáról" szóló versek, vagy „bájos" elbeszélések. Vissza