Előszó
AZ ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNY meghatározója lehet az ember további életének. Több jeles író és közéleti személyiség vall arról, hogy otthonában a nagyméretű és tekintélyt parancsoló, nehezen olvasható...
Tovább
Előszó
AZ ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNY meghatározója lehet az ember további életének. Több jeles író és közéleti személyiség vall arról, hogy otthonában a nagyméretű és tekintélyt parancsoló, nehezen olvasható Biblia mellett a Kalendárium volt az egyetlen könyv, amelyhez gyermekként hozzáférhetett, s amit aztán rendszerint nagy érdeklődéssel forgatott. Bár minden kalendárium — a benne közölt részletes naptárral — egy-egy adott évre szólt, ennek ellenére szinte minden családban több esztendő kötetei lapultak a mestergerendán vagy húzódtak meg a tékában, mert a naptáron kívüli anyag nemcsak megjelenésekor, hanem évek múltán is érdekes maradt.
Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy atyáink száz évvel ezelőtt, 1892-ben fölismerték, hogy a sokféle kalendárium között helye van egy evangéliumian keresztyén szelleműnek is, és kiadták — bár sok egyéb fontos dolguk lehetett volna — a Múlt, jelen, jövő című naptárt. Ez a naptár vagy — népiesebb néven szólva — kalendárium eltérő szellemiséggel ugyan, de hasonló felépítésű és jellegű volt, mint a többi kalendárium. Hogy hatása milyen volt a felnőttekre, azt csak elképzelni tudom, hiszen tizenhárom éves voltam, amikor 1948-ban a csaknem három évtizedig utolsó Múlt, jelen, jövő naptárt kiadták.
Mint gyermek, először a sok látnivalót kínáló színes borítóval találkoztam. Olvasni még nem tudtam, de a képek már fölkeltették érdeklődésemet. Gyakran megkíséreltem, hogy egy-egy elbeszélés tartalmára következtessek a közérthető, megragadó ábrák alapján. Amikor már iskolás lettem, akkor elsősorban az elbeszéléseket vettem sorra, különösen szerettem a versben megírtakat. Bizonyos, hogy első ismereteimet a káros szenvedélyek romboló hatásáról is a Múlt, jelen, jövőnek köszönhetem.
Vissza