Die Gräberfelder vor der Südmauer der Befestigung von Keszthely-Fenékpuszta

Fülszöveg

A fenékpusztai erőd falai és kerek tornyai egy 15 hektár nagyságú területet ölelnek körül. Eddig három kapuját sikerült feltárni: az északit, a délit és a nyugatit. A negyedik a keleti fal mentén helyezkedhetett el. Az erőd lakossága halottait elsősorban a falakon kívül temette el, de az elmúlt egy és negyed évszázad kutatásai során az erődön belül és az erődtől távolabb is kerültek elő temetők, temetőrészletek. Eddig három korszakból kerültek elő temetkezések: a késő római korból (4.-5. század), a kora középkorból (Keszthely-kultúra: 6.-7. század) és a karoling korból (9. század). Alapvető kérdéseként merül fel, hogy az egyes sírcsoportok között lehetett-e kontinuitás, tehát volt-e továbbélés az 5. század közepén túl, vagy bevándorlók kezdtek új életet az erőd falain belül 568 után. Az sem zárható ki azonban, hogy az itt élt népesség kiegészült új bevándorlókkal.
A mai kutatás egy késő antik kultúrájú, keresztény közösség régészeti emlékeit nevezi Keszthely-kultúrának, ami elsősorban a női sírok leletei alapján definiálható: jellemzői a kosaras fülbevalók, korongfibulák, karperecek és ruhatűk. A férfi sírokban ritkábban vannak fém viseleti tárgyak, többnyire övgarnitúra részei, valamint kések, de az egykorú avar temetkezésekkel ellentétben fegyvermelléklet nincs a sírokban. További jellemzői a korai korszakban nyugati-germán típusú fibulák (s-, és kengyelfibulák), a késői korszakban avar típusú öntött bronzövgarnitúrák.
Vissza