Mulatság után (dedikált példány)

Előszó

Hajdanán minden irodalmi műfajnak szigorú szabálya volt. Nem lehetett akárhogyan időmértékes verset, értekezést, elbeszélést vagy regényt írni, nem beszélve a drámáról, melynek dramaturgiai törvényeit be kellett tartani. Idővel ezek a szabályok fellazultak, mára pedig már a színműveknél sem követelik meg az évezredes, évszázados szabályokat, egyedül a költészet terén maradt meg a formai szigorúság. Persze ott sem egészen, hiszen a szabadvers alkotója felrúghatja a prozódiát, nem kell bíbelődnie a rímekkel, sem a különféle verstani módozatokkal. Ámbár nem minden prózában, illetve rímtelenül írott szabadvers költemény. Azért annak is megvan a belső ritmusa. De kétségtelen, műfaji értékét nehezebb megbecsülni, mint a rímek zenéjére komponált művet. Azonban a rím, a rímeltetés sem minden. Csupán mód a versforma művelésére. Mert ebben leleményesnek, eredetinek, teremtőnek lenni csak az igazi költői vénával megáldottaknak sikerül. Mindazonáltal a verset bármily képességgel író és szerető embert dicséret illeti.
Czerny Róbert verseket ír. Jogász, ügyvédi vizsgára készül, hogy aztán végképp az igazság szolgálatába álljon. De vonzza a költészet. Dicséretes, hogy családi környezetében a művészet, az irodalom szerelmesévé nevelődött, és érdeklődését jogi tanulmányai során sem veszítette el. Annyira nem, hogy művelője lett a legkifinomultabb írói képességet igénylő műfajnak, a versnek. Nem mondom, nem is mondhatom, hogy költő lett. A Mulatság után címmel kötetbe gyűjtött, válogatott verseit azonban mégis némi megilletődéssel olvasgatja az ember. Tizenkilenc éves korából, a kamaszkor végéről való az első, és a válogatást már a jogvégzett, huszonkilenc esztendős férfi fejezi be, vallomása szerint valószínűleg pontot téve a versírási korszakra. S noha telvén a tíz esztendő, tapasztalható a fejlődés, mégis okos döntésnek vélem ily módon összegezni az eredményt, és számot vetni azzal, hogy a versekből költészet született-e vagy sem.
Legyünk becsületesek, ahogy becsületes Czerny Róbert is, amikor próbára bocsátja munkáit, legyünk hívek döntéséhez, és mondjuk meg, hogy minden elismerésünk mellett is ez a könyv inkább egy tiszta lelkű ember eredeti észrevételeinek, érzelmeinek, véleményeinek és vallomásainak összessége az életről, az embertársakról és általában a világról, mintsem költészeti teljesítmény. Ne furcsállja senki, hogy ezt írom le az előszóban. Czerny Róbert azzal, hogy ír, hogy szenvedélye a művészet tisztelete és szeretete, azon ritka példányok egyike a számító, csak az anyagi sikerre törő, a szépség iránt közönyös, tokba bújtságra hajlamos embertársai között, akire bizton számíthat a humanizmusban még bízó világ. Meglehet, többé soha nem ír majd verset, vagy esetleg prózát, drámát - bár készül rá! -, de ha csak a jogi pályán jeleskedik, ha csak a közügyek kötik le napjait, vagy ha végzettsége akár magas pozícióba is segíti, ő akkor is lelket-embert értő, a mások bajaira figyelmes, az esztétikumra érzékeny férfiú lesz, és utódait is tisztességre, emberségre, a földi dolgoknál magasabb értékekre fogja nevelni... Vissza