Mulat a vezér/Hegyibeszéd

Fülszöveg

Ma, amikor annyi hős ellenálló csattogtatja protézisét hazánkban, érdemes visszatekinteni, volt-e más is, aki bírálni merészelte az állampárti rendszert? Magyarul: vajon milyen kritizáló versek születtek abban az időben, amikor a jelenlegi rendszerdöngető hősök még nagyban évezték a Kádár-éra kiváltságait, kapták a díjakat, Nyugatra jártak "feltöltődni", évente több kötetük is megjelenhetett.
Így jött létre ez a válogatás, a régi, népszerű írások furcsa gyűjteménye. Legtöbbjük azt idézi fel bennem, hogy évtizedeken keresztül arra voltam a legbüszkébb: engem az olvasóim tartanak el (és nem a pártállam); köteteim - ha nagy nehezen megjelentek - pillanatok alatt elfogytak.
Most, öregedő fejjel böngészve ezeket a hajdani, "közismert" verseket, bizony, az ember egyikét-másikát megmosolyogja (némelyiken harsányan röhög), s egy-két strófán talán ma is felszisszen: az istenit, akkor ez tényleg vakmerő tett volt!
Igen. Talán az volt...
De végül is vajon hová jutottam eme fene nagy vakmerősködésekkel?
Ide:
"Nemrég még "népszerű kortárs
költő" voltam - ma meg PORTÁS..."
Soós Zoltán

NAPIREND ELŐTTI FELSZÓLALÁS
A kiadó arra kért, hogy készítsek egy összeállítást pályafutásom első három évtizedének legsikeresebb verseiből. Ezek nem mindig azonosak a legjobbakkal, még ha gyakoriak is az "átfedések". Mindegy. Minden versemet vállalom, még a sikereseket is... Talán nem érdektelen egy ilyen szempontú válogatás, kiderül belőle, hogy milyen etikai-politikai kérdések izgatták az ún. Kádár-korszak ifjúságát.
Húsz verseskötetem jelent meg eddig, több kitüntetést kaptam, a József Attila-díjtól az itáliai Premio Brianzáig. Legfőbb pályabérem mégis az, hogy a bizalmát egy percre sem vonta meg tőlem a sokaság, amelynek szolgálatát elsőrendű kötelességemnek érzem borzas bölcsészhallgató korom óta.
Azok a versek, amelyeket az elmúlt hat esztendőben írtam, másik kötetben jelennek majd meg. A rendszerváltás egyébként alkalmat adott arra, hogy mérhetetlen erkölcsi fölényt érezhessek számos pályatársammal szemben.
S ebben talán több a szánalom, mint a megvetés.
Baranyi Ferenc Vissza