Műkincsek Pest megye múzeumaiban (minikönyv)

Előszó

Pest megye az ország legrégibb megyéi közé tartozik; földrajzi, történelmi, gazdasági adottságai miatt egyaránt gazdag műkincsekben. Változatos tájegységei, az alföldi területek jellegzetességei, a Dunakanyar, a Gödöllői dombvidék, a Pilis és Börzsöny természeti szépségei és gazdagsága a történelem folyamán a Duna mentén, a népek országútján már a honfoglalást megelőzően évezredeken át egymást váltó népcsoportoknak nyújtott hosszabb-rövidebb szállást. A mai, 1950-ben kijelölt megyehatárok sokfajta nemzetiségnek adtak hazát, akik történelmünk viszontagságai folytán egymáshoz szoktak, bár hagyományaikat, nyelvüket, szokásaikat máig megőrizték, mint a török hódoltság korában betelepített szerbek, majd később a szlovákok, németek. Őrzik évszázados hagyományaikat a "jó palócok", a kiskunok, a jászok is.
A megye kultúrtörténeti képe ennek megfelelően ugyanolyan változatos, mint tájai; kiegészülve, jelentékenyen meggazdagodva a föld mélyéből előkerülő ásatási leletekkel, a múlt kincses örökségével. A főváros vonzásköre és a felszabadulás utáni idők múzeumalapító lendülete az utóbbi évtizedekben széles múzeumi hálózatot hozott létre, melynek következtében a megye területén Abonyban, Aszódon, Cegléden, Budakeszin, Dányban, Dömsödön, Galgamácsán, Gödöllőn, Isaszegen, Nagykőrösön, Nagytarcsán, Pencen, Ráckevén, Szentendrén, Szobon, Tápiószelén, Vácott, Verőcemaroson, Versegen, Zebegényben összesen 25 múzeum és 6 kiállítóhely működik.
Ezen kívül a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozik a visegrádi Mátyás király Múzeum, melynek feladata az egykori király nyaralópalota feltárása és bemutatása. Szentendrén a görögkeleti egyház tartja fenn a Szerb Egyháztörténeti Múzeumot.
A megye múzeumaiban őrzött emlékanyag részben ásatásokból, részben adományozásból, tudatos gyűjtésből származik. Így szerencsés esetekben - mint a tápiószelei Blaskovich Múzeumban - egy egész korszak mindennapjaiban nyújtanak betekintést, vagy mint az aszódi Petőfi Múzeum anyaga, a Petőfire vonatkozó emlékek mellett az újkőkori és Árpád-kori ásatásokból előkerülő, országos szempontból is kiemelkedő jelentőségű tárgyi anyagot tartalmaznak. A megye területének ásatási leletei felölelik a hazánkban élt népek emlékeit az újkőkortól a középkor végéig.
Kiemelkedő jelentőségűek közöttük a Cegléd határában kiásott bronzkori emlékek, különösen a vatyai kultúra anyaga, amelyből a ceglédi múzeum bekarcolt díszű, mészbetétes, madár alakú áldozati edényét és a törteli diadémát mutatjuk be.
A nagytarcsai Falumúzeum két kultikus bronzcsörgője, tetejükön bikát ábrázoló figurákkal a szkíták Pest megyei tartózkodásának nevezetes emlékei, melyek ma a Magyar Nemzeti Múzeum "Magyarország Népeinek története az őskortól a honfoglalásig" c. kiállításán láthatóak a megye másik világhírű emlékével, a szkítakori fejedelmi sírból származó, tápiószentmártoni aranyszarvassal együtt.
Szkíta emlékekben különben is gazdag a megye; a penci Cserhát Múzeum griffes markolatú kardja mellett a szobi múzeum csúcsban végződő arany fülbevalója is nevezetes.
A rómaiak itt tartózkodását nagyszámú ásatási emlék őrzi. Európai szempontból is kiemelkedik közülük a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén feltárt római kori villa átriumában talált, Trierből importált, latin feliratos, nagyméretű, barbotinfestésű borospalack.
A szarmaták emlékanyagából a nagykőrösi múzeum íj alakú ezüst fibulája és kékzománcos, zöld berakott szvasztikával díszített fibulája tűnik ki jellegzetes formájával. Az avarok sírmellékleteiből mutatunk be egy pár finomvonalú, bokály alakú fülbevalót Vámosmikola-Istvánmajorból és egy remekbe készült, arany, rekeszesdíszű kardfüggőt Nagykőrös-Szurdokról, melyek az avar fémművesség magas színvonaláról tanúskodnak.
Az Árpádok korát is gazdag leletanyag képviseli, hazai szempontból is kimagaslik közülük a Nagykőrös-Ludasról származó, aranyozott, bronz, ékkövekkel kirakott, XII-XIII. századi ludasi kereszt.
A késő középkor emlékei közül a zebegényi Szőnyi Múzeum nürnbergi, ezüstből trébelt, hólyagos serlege emelkedik ki. A penci múzeum Csővárról származó, Ráskay címeres, vörösmárványból faragott, kecses pasztofóriuma félköríves timpanonján angyal félalakjával a firenzei kőfaragókat, Mátyás király messzeföldön híres udvarának reneszánsz műveltségét idézi.
A magyar történelem sötét éjszakájának, a 150 évig tartó török hódoltság idejének viszonylag kevés tárgyi emléke van a megyében, de kitűnik közülük pompás kidolgozásával a tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyveranyagának türkizkövekkel és igazgyönggyel kirakott hüvelyű díszszablyája és öve, viszont az ugyanott található, szintén remekbe készült, csont- és gyöngyházberakásos vadászpuska (csinkapuska) és a penci Cserhát Múzeum csontból faragott lőportartó szaruja már nyugati hatással, a Habsburg birodalommal kapcsolatosak.
Ha szerény mértékben is, de a városiasodás is megindult a török hódoltság idején, a XVII. században az alföldi területeken is, erre utal megyei emlékanyagunkban a nagykőrösi Arany János Múzeum 1627-ből származó ezüst szabócéhpohara.
A török hódoltság, az ország három részre szakadása idején az önálló nemzeti kultúrát az erdélyi fejedelemség képviselete.
A tápiószelei Blaskovichok jóvoltából ez a ma már hazánkban meglehetősen ritka emlékanyag is jellegzetes művekkel szerepel az Erdélyből ideköltözött nemesi család tulajdonából származó, XVII. századi kelyhekkel, talpas kereszttel és mellboglárokkal, melyek az erdélyi ötvösség magas színvonaláról, hagyományőrzéséről tanúskodnak. Az erdélyi fejedelmi udvar pompáját, gazdagságát idézi a Blaskovich család kincsei közé tartozó nagyméretű, aranyozott ezüst danzigi vadásztál.
A török hódoltság utáni nagy fellendülést, a magyar barokk nemesi paloták hangulatát a Blaskovich család néhány eredeti bútordarabja őrizte meg a hazai múltra oly jellegzetes fegyvergyűteménnyel és a kétszáz darabra rúgó pipatóriummal együtt, melyeknek ma már nagy múzeumainkban is alig található párja. A fegyverek között egy XVIII. századi pisztolypár a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferencé volt, egy handzsár pedig Vak Bottyántól származik, melyet állítólag az esztergomi pasától kapott.
A korra oly jellegzetes kisplasztikák közül egy S. Trogertől származó Kolduspárt mutatunk be 1750-ből fából és elefántcsontból faragva, ugyancsak a tápiószelei Blaskovich gyűjteményből.
Wandet János ezüstből készült úti evőeszközkészlete a magyar ötvösség magas színvonalát dícséri a XIX. század elején, egyben a nemesi életforma szerves tartozéka volt az utazásokhoz szükséges nagyméretű útiládákkal együtt (Tápiószele, Blaskovich Múzeum). A XIX. század nagy társadalmi-gazdasági fellendülést a megye múzeumaiban sok tárgy őrzi, köztük a nemzeti festészet felvirágzására utal Barabás Miklósnak, a kor vezető festőegyéniségének - aki a reformkor nagy államférfiait sorra megörökítette - Blaskovich Pálról készített arcmása.
A reformkor eszmekörét, majd a népek tavaszának, az 1848-as forradalomnak és a szabadságharc bukásának izzó hangulatát, mély nemzeti gyászát elevenítik fel a ceglédi Kossuth Múzeum ereklyéi, az aradi vértanúkra emlékező, 1890-ből származó aranyplakett, az isaszegi Falumúzeum 1948-49-es szabadságharcot idéző emlékérméi. A száműzetésben élő Kossuth Lajos a szabadság jelképe volt a múlt század második felében a Habsburgokkal elégedetlen magyarság számára. A megye területén található gazdag emlékanyagból a legszebbek egyikét, egy aranyozott rézből készült, művészi, zománcdíszes kristálytálat mutatjuk be, amely egykor Kossuth Lajos lakását díszítette.
Könyvecskénk szerény terjedelme csupán arra vállalkozik, hogy a megyei szervezethez tartozó múzeumok és kiállítóhelyek gazdag anyagából figyelemfelkeltés céljából egy csokorra valót bemutasson a legszebb és legjelentékenyebb darabokból.
P. Brestyánszky Ilona Vissza