Műhely 1996. különszám

Előszó

Ma már sajnos ritkábban használunk közmondásokat, de attól azok még igazak maradnak. Az is, amely szerint a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Kevés modern magyar műre érvényesebb ez, mint Galgóci Erzsébet Vidravas című regényére. Szinte természetes, hogy maga a szerző is komolyan tervezte: megírja majd regényének a regényét. Váratlan halála ebben is megakadályozta, még is hagyatékában rengeteg olyan anyag található, amely fényt vet arra a többéves küzdelemre, amely a regény megírásának ötletétől a második kiadás megjelenéséig tartott. Igen, a második kiadásig, ugyanis azt is majdnem megakadályozta egy helyesbítést követelő per. De ez már csak szelíd utójáték ahhoz a munkához, amely már az anyaggyűjtésben is szinte emberfeletti erőfeszítést követelt, odüsszeuszi ravaszságot s hozzá szerencsét is. Aztán ugyanerre volt szükség, a megjelentetéshez is: talán csak a pártfőtitkár szintjéig nem jutott el a mű, amely 1983-as bírálói szerint még akkor is majdnem kiadhatatlan maradt - politikai okokból. Végül is a két kiadás majdnem kétszázezer példánya a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb könyvsikerévé tette a Vidravasat, amely őszinteségével, szókimondásával, "régen lezárt" gondok nemegyszer legelső tárgyalásával szerepet játszott abban a demokratizálódási folyamatban is, amely átvezetett bennünket a nyolcvanas évekből a kilencvenes évek másfajta világába.
Kordokumentum a Vidravas regénye. Az írói hagyaték legjobb ismerője, gondozója, Galgóczi Károlyné válogatta ki azt az anyagot, amellyel feltehetően maga Galgóczi Erzsébet is dolgozott volna, ha az utókor okulásául ő maga megírhatta volna regényének regényét. A negyvenes, az ötvenes és a nyolcvanas évek is megelevened előttünk: a regényben elsősorban a két korábbi évtized, az írói küzdelmet dokumentáló szövegekben, levelekben pedig a nyolcvanas. S így válhat még egyértelműbbé, hogy valóban egyetlen történelmi korszakról, az egypártrendszer évtizedeiről van szó ezalatt. Ám a vidravas nem csak ekkor leselkedik mind a történelemben tébolygó, mind az abban öntudatosan eligazodni próbáló emberre. S ezért bizonyos, hogy e dokumentumok nem kevés tanulsággal szolgálnak. Vissza